<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<feed xmlns="http://www.w3.org/2005/Atom">
	<title>Károli Újfordítású Biblia</title>
  <subtitle>Teremtés könyve fejezet 8</subtitle>
  <link href="http://www.refzsadany.hu/index.php/online-biblia/biblerss/bible/1/8/atom?format=raw" rel="self" />
  <link href="http://www.refzsadany.hu/index.php/online-biblia/standard/bible/1-teremtés-könyve/8-chapter?ord=061726" />
  <id>tag:www.refzsadany.hu,2026-06-17:20260617</id>
  <updated>2026-06-17T23:26:33+02:00</updated>
  	<entry>
      	<title>Teremtés könyve fejezet 8</title>
          <link href="http://www.refzsadany.hu/index.php/online-biblia/standard/bible/1-teremtés-könyve/8-chapter?ord=061726" />
          <id>tag:www.refzsadany.hu,2026-06-17:20260617</id>
          <updated>2026-06-17T23:26:33+02:00</updated>
          <summary>
				Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról az élőlényekről, azokról az állatokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett.
				Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái&amp;#59; megszűnt esni az eső az égből.
				Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz.
				A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát-hegységben.
				A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai.
				Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált,
				és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült, meg visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről.
				Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről.
				De a galamb nem talált helyet a lábának, hogy leszállhasson, ezért visszatért hozzá a bárkába, mert víz borította az egész föld színét. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette magához a bárkába.
				Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából.
				Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről.
				Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá.
				A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napjára fölszikkadt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka födelét, és látta, hogy már megszikkadt a föld színe.
				A második hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld. a
				Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:
				Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt!
				Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön!
				Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt.
				Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából.
				Azután oltárt épített Nóé az ÚRnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatokat mutatott be az oltáron.
				Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az ÚR: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.
				Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.
			</summary>
          <author>
          	<name>Zsadányi Református Egyházközség</name>
              <email>admin@www.refzsadany.hu</email>
			</author>
	</entry>
</feed>