Jób könyve fejezet 15 tag:www.refzsadany.hu,2026-08-25:20260825 2026-08-25T02:56:32+02:00 tag:www.refzsadany.hu,2026-08-25:20260825 2026-08-25T02:56:32+02:00

Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta: Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát? Vitatkozhat-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal? Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, megcsonkítod az áhítatot is Isten színe előtt. A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszok nyelvét választottad. Saját szád tesz bűnössé, nem én, és ajkaid vallanak ellened. Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál? Talán kihallgattad Isten titkát, és magadhoz ragadtad a bölcsességet? Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Mihez értesz, ami nálunk nincs meg? Ősz is, meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál. Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet? Hova ragadott el a szíved, és miért villognak szemeid, hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon? Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született? Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta szemében. Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet! Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit megláttam, azt beszélem el, amit a bölcsek hirdettek, s nem titkolták el azt, ami atyáiktól való. Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen. A bűnös minden nap gyötrődik, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva. Rémítő hangok vannak a fülében, béke idején tör rá a pusztító. Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá. Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamra kész király, mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött. Nekiszegzett nyakkal rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával. Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára&#59; pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek. Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza. Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten szele sodorja el. Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe. Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki, mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát. Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat. Nyomorúságot fogannak, bajt szülnek és méhükben csalás érlelődik.

Zsadányi Református Egyházközség admin@www.refzsadany.hu