<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<feed xmlns="http://www.w3.org/2005/Atom">
	<title>Károli Újfordítású Biblia</title>
  <subtitle>Jób könyve fejezet 5</subtitle>
  <link href="http://www.refzsadany.hu/index.php/online-biblia/biblerss/bible/18/5/atom?format=raw" rel="self" />
  <link href="http://www.refzsadany.hu/index.php/online-biblia/standard/bible/18-jób-könyve/5-chapter?ord=082426" />
  <id>tag:www.refzsadany.hu,2026-08-24:20260824</id>
  <updated>2026-08-24T18:39:09+02:00</updated>
  	<entry>
      	<title>Jób könyve fejezet 5</title>
          <link href="http://www.refzsadany.hu/index.php/online-biblia/standard/bible/18-jób-könyve/5-chapter?ord=082426" />
          <id>tag:www.refzsadany.hu,2026-08-24:20260824</id>
          <updated>2026-08-24T18:39:09+02:00</updated>
          <summary>
				Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz?
				Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés.
				Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.
				Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki.
				Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg a szomjazó.
				Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész,
				hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.
				De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet,
				aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.
				Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre.
				Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége.
				Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót.
				Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket és a cselszövők tanácsa megdől.
				Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel.
				Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt.
				Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul.
				Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!
				Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.
				Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem.
				Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől.
				Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád.
				Nevetsz a pusztuláson és éhségen, nem kell félned a föld vadjaitól,
				mert a mező kövei is szövetségeseid, a mezei vadak is kibékülnek veled.
				Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva, nem lesz benne vétek.
				Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű.
				Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be.
				Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!
			</summary>
          <author>
          	<name>Zsadányi Református Egyházközség</name>
              <email>admin@www.refzsadany.hu</email>
			</author>
	</entry>
</feed>