http://www.refzsadany.hu/media/com_zefaniabible/images/bible_100.jpg http://www.refzsadany.hu/index.php?option=com_zefaniabible&view=reading&plan=otnt365&bible=bible&day=249&Itemid=268?ord=082426 http://www.refzsadany.hu/index.php/online-biblia/bibliaolvaso-kalauz/reading/otnt365/bible/249?ord=082426 Zefania Bible hu-hu Zsadányi Református Egyházközség ZEFANIABIBLE_READING_RSS_TITLE_DESC "Old/New Testament Plan (365 days)" Nap 249. http://www.refzsadany.hu/index.php/online-biblia/bibliaolvaso-kalauz/reading/otnt365/bible/249?ord=082426 http://www.refzsadany.hu/index.php/online-biblia/bibliaolvaso-kalauz/reading/otnt365/bible/249?ord=082426 Mon, 24 Aug 2026 10:03:14 +0200 Aki szereti az intelmet, szereti a tudást, aki pedig gyűlöli a feddést, az ostoba marad. A jó ember jóakaratot nyer az ÚRtól, de az alattomos embert ő bűnösnek tartja. Nem áll szilárdan a bűnösen élő ember, de az igazak gyökere mozdíthatatlan. A derék asszony urának koronája, de mint a csontszú, olyan a szégyentelen. Az igazak gondolatai helyesek, a bűnösök szándékai csalárdak. A bűnösök szavai vérszomjasak, de a becsületeseket megmenti beszédük. Romlás éri a bűnösöket, és odalesznek, de az igazak háza megmarad. Értelmének megfelelően dicsérik az embert, a fondorlatos szívűt pedig megvetik. Jobb annak, akit lebecsülnek, de szolgája van, mint annak, aki dicsekszik, de alig van kenyere. Az igaz törődik még állatjának kívánságával is, a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen. Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, de aki hiábavalóságokat hajszol, az esztelen. A bűnös a gonoszsággal szerzett zsákmányra vágyik, az igazak mégis gyökeret vernek. A vétkes ajak veszedelmes csapda, de az igaz kikerül a bajból. Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza. A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra. A bolond bosszúsága azonnal kitudódik, az okos pedig leplezi szégyenét. Aki igazán szól, az igazat mondja el, a hamis tanú pedig a csalárdságot. Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít. Az igaz ajak mindig állhatatos, a hazug nyelv pedig egy pillanatig sem az. Csalárdság van a rosszat koholók szívében, de akik békés tanácsot adnak, azokéban öröm. Nem éri az igazat semmi veszedelem, de a bűnösök élete bajjal lesz tele. Utálja az ÚR a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli. Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával. A szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta pedig robotolni fog. Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja. Az igaz utat tud mutatni másnak is, a bűnösöket pedig tévelygésbe viszi saját útjuk. A lusta a vadászzsákmányt sem süti meg, pedig drága kincse az embernek a szorgalom. Az igazság ösvényén élet van, és útja nem a halál felé vezet. A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra. Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól, a hűtlenek mégis erőszakra vágynak. Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár. Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik. Gyűlöli az igaz a hazug beszédet, a bűnös pedig szégyent és gyalázatot okoz. Az igazság megtartja a feddhetetlenül élőt, a bűn pedig elbuktatja a vétkest. Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs&#59; van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona. A gazdagság az ember életének váltságdíja lehet, a szegény pedig fenyegetést sem hall. Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik. A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van. Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik. A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája. Aki megveti az igét, eladósodik miatta, de aki tiszteli a parancsot, elnyeri jutalmát. A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére. A jóindulat kedvessé tesz, de a hűtlenek útja saját romlásukat okozza. Minden eszes ember okosan cselekszik, de az esztelen bolondságot terjeszt. A gonosz követ bajba esik, az igazi küldött pedig gyógyulást hoz. Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést. A beteljesült kívánság jólesik az embernek, az ostobának pedig utálatos eltérni a rossztól. Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz. A vétkeseket üldözi a baj, az igazaknak pedig szép jutalmuk lesz. A jó ember örökséget hagy még unokáinak is, a vétkes vagyona pedig az igazra vár. Sok eledelt terem a szegények szántóföldje, de van, akit tönkretesz a törvénytelenség. Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti. Az igaz jóllakásig ehet, de a bűnösök hasa éhen marad. Az asszonyi bölcsesség építi a házat, a bolondság pedig a maga kezével rombolja le. Aki egyenes úton jár, féli az URat, de aki letéved útjairól, az megveti őt. A bolond szájából gőg sarjad, de a bölcseket megőrzi ajkuk. Ha nincsenek barmok, üres a jászol, de bő a termés, ha erős az ökör. Az igaz tanú nem hazudik, de a hamis tanú hazugságot beszél. Hiába keresi a csúfolódó a bölcsességet, az értelmes embernek azonban könnyű a megismerés. Menj el az ostoba ember elől, mert nem szerzel ajkáról tudást! Az okos azért bölcs, mert érti a dolgát, az ostobák pedig bolond módon becsapódnak. A bolondokat csúffá teszi a vétek, de a becsületes emberek közt jóakarat van. A szív ismeri a maga keserűségét, és örömébe sem avatkozhat idegen. A bűnösök háza népe kipusztul, de a becsületesek sátrában lakók virulni fognak. Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet. Nevetés közben is fájhat a szív, és az öröm vége is lehet bánat. A romlott szívű a magaviselete szerint fog jóllakni, meg a jó is a magáé szerint. A tapasztalatlan mindent elhisz, de az okos vigyáz a lépésére. A bölcs fél a rossztól, és elkerüli, az ostoba féktelen és elbizakodott. A hirtelen haragú bolondságot követ el, és az alattomos embert gyűlölik. Bolondságot örökölnek az együgyűek, az okosakat pedig tudás ékesíti. Le fognak borulni a rosszak a jók előtt, és a bűnösök az igaz ember kapuja előtt. A szegényt még barátja is gyűlöli, de a gazdagot sokan szeretik. Aki megveti felebarátját, vétkezik, de aki az alázatosokon könyörül, boldog lesz. Tévelyegnek, akik rosszat akarnak, a szeretet és a hűség pedig jót akar. Minden munkának megvan a maga haszna, de akinek csak a szája jár, az ínségbe jut. A bölcseknek koronája a gazdagság, de az ostobák bolondsága csak bolondság. Életeket ment meg az igaz tanú, de aki hazugságot beszél, az csaló. Aki az URat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az. Az ÚRnak félelme az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére. Nagy nép ad a királynak méltóságot, de ha elfogy a nemzet, elvész az uralkodó is. A türelmes ember nagyon értelmes, a türelmetlen pedig nagy bolondságot követ el. A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rothasztja a csontokat. Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti. A maga gonoszsága miatt bukik el a bűnös, de vigaszt kap az igaz, ha halálán van is. Az értelmes ember szívében bölcsesség lakik, de az is kitudódik, hogy mi van az ostobákéban. Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek. Jóindulattal van a király az értelmes szolga iránt, de haragja sújtja a haszontalant. Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem." Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: "Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat." Ő így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?" De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: "Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled." Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. Jézus így szólt hozzájuk: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel. Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya&#59; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok. Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van&#59; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel&#59; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek&#59; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem." "Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz. Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik. Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. Én azonban nem embertől kapom a bizonyságtételt, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek. Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni. Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a feladatok, amelyeket az Atya rám bízott, hogy teljesítsem azokat, tehát azok a cselekedetek, amelyeket elvégzek: maguk tesznek bizonyságot arról, hogy engem az Atya küldött el. De az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok, és az igéje sincs meg bennetek maradandóan, mert abban, akit ő elküldött, nem hisztek. Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Én nem fogadok el dicsőséget emberektől, rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be&#59; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek. Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?"