http://www.refzsadany.hu/media/com_zefaniabible/images/bible_100.jpg http://www.refzsadany.hu/index.php?option=com_zefaniabible&view=reading&plan=otnt365&bible=bible&day=254&Itemid=268?ord=082426 http://www.refzsadany.hu/index.php/online-biblia/bibliaolvaso-kalauz/reading/otnt365/bible/254?ord=082426 Zefania Bible hu-hu Zsadányi Református Egyházközség ZEFANIABIBLE_READING_RSS_TITLE_DESC "Old/New Testament Plan (365 days)" Nap 254. http://www.refzsadany.hu/index.php/online-biblia/bibliaolvaso-kalauz/reading/otnt365/bible/254?ord=082426 http://www.refzsadany.hu/index.php/online-biblia/bibliaolvaso-kalauz/reading/otnt365/bible/254?ord=082426 Mon, 24 Aug 2026 14:13:45 +0200 Mint hó a nyárhoz és eső az aratáshoz, úgy nem illik az ostobához a dicsőség. Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesül. Ostor való a lónak, zabla a szamárnak, és bot az ostobák hátának. Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá! Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek. Lábát vágja le, és erőszakot szenved, aki ostobával küld üzenetet. Lóg a béna ember lába, meg a példázat is az ostoba szájában. Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki tiszteletet ad az ostobának. Beleakad a tövis a részeg kezébe, meg a példázat is az ostoba szájába. Mint egy íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki ostobát fogad fel, vagy csavargókat fogad fel. Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba. Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá. Ezt mondja a rest: Oroszlánkölyök van az úton, oroszlán van a tereken! Forog az ajtó a sarkán, a rest meg az ágyán. Belenyújtja a rest a kezét a tálba, de arra is lusta, hogy a szájához vigye. Bölcsebbnek tartja magát a rest hét olyannál, aki értelmesen felel. Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze. Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz, olyan az, aki becsapja embertársát, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam! Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály. A szén parázslik, a fa lángol, a viszálykodó ember pedig perpatvart szít. A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe. Az ezüstmáz bevonja az agyagedényt, a sima ajak pedig a gonosz szívet. Beszédével álcázza szándékát a gyűlölködő, míg magában alattomosságot gondol. Ha kedvesen szól, ne higgy neki, mert hét utálatosság van szívében! El lehet takarni a gyűlöletet csalással, de lelepleződik a gonoszság a gyülekezetben. Aki vermet ás, beleesik, és aki követ dob el, arra esik vissza. A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő. Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap! Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! Súlyos a kő, és nehéz a homok, de a bolond bosszantása mindkettőnél nehezebb. Kegyetlen indulat a túláradó harag, de ki állhat meg a féltékenységgel szemben? Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél. Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködőnek a csókja. Jóllakott ember a lépes mézet is eltapossa, de az éhes embernek még a keserű is édes. Mint a madár, amely elhagyja fészkét, olyan az az ember, aki elhagyja lakóhelyét. Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is. Barátodat és apád barátját ne hagyd cserben! Ne menj testvéred házába, mikor bajban vagy! Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél. Légy bölcs, fiam, és vidíts fel engem, hogy megfelelhessek annak, aki gyaláz. Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják. Vedd el ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért! Aki kora reggel nagy hangon áldja embertársát, átoknak veszik azt tőle. A záporeső idején csepegő háztető és a zsémbes asszony egyformák: aki feltartóztatja, szelet tartóztat fel, és jobbjával olajat fog meg. Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat. Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik. Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember. Amilyen telhetetlen a halál és az elmúlás helye, éppoly telhetetlen az emberi szem. Ami az ezüstnek az olvasztótégely és az aranynak az olvasztókemence, az az embernek a jó hírneve. Ha apróra töröd is a bolondot mozsárban, mozsártörővel, akkor sem megy ki belőle a bolondság. Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal, mert a kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre! Amikor behordják a szénát, előtűnik a sarjú, és mikor begyűjtik a hegyekről a takarmányt, akkor a bárányokért ruhát, a kecskékért mezőt vehetsz&#59; és lesz elég kecsketejed eledelre, házad népe eledelére és szolgálóid megélhetésére. Futnak a bűnösök, ha nem üldözik is őket, de az igazak biztosnak érzik magukat, mint egy oroszlán. Sok a vezető, ha pártütés van az országban, míg egy értelmes és okos ember soká fenntartja a rendet. Ha szegény ember a nincstelenek elnyomója, olyan az, mint a felhőszakadás, mely után nincs kenyér. Akik elhanyagolják a tanítást, dicsérik a bűnösöket, de akik megfogadják a tanítást, ellenük támadnak. A rossz emberek nem értik meg a törvényt, de akik keresik az URat, egészen megértik. Jobb a feddhetetlenül élő szegény annál, aki gazdag, de görbe utakon jár. Aki ügyel a tanításra, értelmes fiú az, de aki a dőzsölőkkel tart, szégyent hoz apjára. Aki kamattal és uzsorával gyarapítja vagyonát, annak gyűjt, aki könyörül a nincsteleneken. Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos. Aki a becsületeseket rossz útra csábítja, maga esik a verembe, de a feddhetetlenekre szép örökség vár. A gazdag ember bölcsnek tartja magát, de a nincstelen, ha értelmes, átlát rajta. Ha az igazak vigadnak, az nagy dicsőséget jelent, ha a bűnösök kerülnek felül, keresni kell az embereket. Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer. Boldog ember, aki mindig istenfélő, de a kemény szívű bajba esik. Olyan a szegény népen uralkodó bűnös, mint a morgó oroszlán és az éhes medve. Ha esztelen a fejedelem, nagy lesz az elnyomás, de ha gyűlöli a nyerészkedést, hosszú ideig él. Akit vérontás bűne terhel, hadd fusson a sírig, ne segíts neki! Aki feddhetetlenül él, az segítséget kap, de aki görbe utakon jár, egyszer csak elbukik. Aki műveli a földjét, annak elég kenyér jut, de aki hiábavalóságokat hajhász, annak szegénység jut. A megbízható ember bőven kap áldást, de a gazdagságra törő nem marad büntetlenül. A személyválogatás nem jó dolog, egy falat kenyérért is vétekbe viheti az embert. Vagyont akar szerezni a kapzsi ember, de nem tudja, hogy ínségbe jut. Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg. Aki meglopja apját és anyját, és azt gondolja, hogy az nem bűn, cinkosa az a gonosztevőnek. A telhetetlen ember viszályt szít, de aki az ÚRban bízik, az gyarapodik. Aki a maga eszében bízik, ostoba, de aki bölcsen él, az megmenekül. Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek, de aki elfordítja tőle tekintetét, azt sok átok éri. Ha fölemelkednek a bűnösök, elrejtőzik az ember, de ha azok elpusztulnak, sokan lesznek az igazak. "Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló&#59; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik." Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól." Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt. Sokan így szóltak közülük: "Ördög van benne, és őrjöng: mit hallgatok rá?" Mások ezt mondták: "Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?" Amikor eljött a templomszentelés ünnepe, Jeruzsálemben tél volt. Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: "Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!" Jézus így válaszolt nekik: "Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk." Ekkor újra köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében: ezek közül melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?" A zsidók így feleltek neki: "Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus így válaszolt: "Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, akkor, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: Káromlást szólsz, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?! Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem&#59; de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában." Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül. Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott. Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt. És ott sokan hittek benne.