Hiba
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_zefaniabible, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_zefaniabible, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_zefaniabible, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_zefaniabible, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_zefaniabible, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_content, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_content, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_content, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_content, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_content, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_content, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_content, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_content, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_content, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_content, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_content, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_jevents, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_jevents, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_jevents, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_jevents, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_content, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_content, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_content, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_content, 1
ZEFANIABIBLE_EMAIL_BUTTON_TITLE
ZEFANIABIBLE_READING_PLAN
Nap 229 Nap 230Nap 231

Zsoltárok könyve fejezet 73

1
Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!
2
De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban.
3
Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét.
4
Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük.
5
Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket.
6
Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak.
7
Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak.
8
Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.
9
Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet.
10
Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet.
11
Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek?
12
Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.
13
De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban,
14
mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel.
15
Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét.
16
Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem.
17
Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz.
18
Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket!
19
Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben.
20
Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!
21
Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm,
22
akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.
23
De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.
24
Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.
25
Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.
26
Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!
27
Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged!
28
De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az URat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.

Zsoltárok könyve fejezet 74

1
Ászáf tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen?
2
Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a néptörzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál!
3
Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt!
4
Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, és kitűzték ott jelvényeiket.
5
Olyanok voltak, mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra.
6
Még faragványait is mind összetörték fejszékkel és baltákkal.
7
Lángba borították szent helyedet, porig alázták neved hajlékát.
8
Igázzuk le őket egészen! - mondták magukban, és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát.
9
Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még?
10
Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség?
11
Miért tartod vissza kezedet? Emeld föl jobbodat, végezz velük!
12
De Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt véghez a földön.
13
Te szorítottad vissza erőddel a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét.
14
Te zúztad szét a Leviátán fejeit, és a puszta népének adtad eledelül.
15
Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat.
16
Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat s a napot.
17
Te szabtad meg a föld minden határát, te alkottál nyarat és telet.
18
Erre emlékezz, URam, mert ellenség gyaláz, és bolond nép csúfolja nevedet.
19
Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, nyomorultjaid életéről ne feledkezz el végképp!
20
Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország legeldugottabb helyei is!
21
Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet a nyomorult és a szegény!
22
Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen!
23
Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő zajongását!

Zsoltárok könyve fejezet 75

1
A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke. Magasztalunk, ó Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.
2
Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok.
3
Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.)
4
A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók!
5
Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen!
6
Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,
7
hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja.
8
Mert pohár van az ÚR kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön.
9
Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének.
10
A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!

Zsoltárok könyve fejezet 76

1
A karmesternek: Húros hangszerre. Ászáf zsoltáréneke. Ismerik Istent Júdában, nagy az ő neve Izráelben.
2
Sálémba került a sátra, lakóhelye a Sionra.
3
Ott törte össze a tüzes nyilakat, a pajzsot, a kardot, a harci eszközöket. (Szela.)
4
Ragyogó vagy te, hatalmasabb a hegyeknél, ahol zsákmányt ejtenek.
5
Kifosztottak lettek az elbizakodottak, álomba merültek, elvesztették erejüket a harcosok.
6
Dorgálásodtól, Jákób Istene, mozdulni sem tud a kocsi és a ló.
7
Félelmes vagy te, ki állhat meg előtted, amikor haragszol?
8
Ha ítéletet hirdetsz a mennyben, félni fog a föld, és elcsendesül.
9
Mert ítéletet tart az Isten, szabadulást ad a földön az alázatosaknak. (Szela.)
10
Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát is megfékezed.
11
Tegyetek fogadalmat Isteneteknek, az ÚRnak, és teljesítsétek, ti, akik körülötte vagytok! Vigyetek ajándékot a Félelmetesnek,
12
aki megtöri a fejedelmek büszkeségét, és félelmet kelt a föld királyaiban!

Zsoltárok könyve fejezet 77

1
A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára. Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
2
Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.
3
Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)
4
Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.
5
Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.
6
Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:
7
Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
8
Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?
9
Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)
10
Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
11
Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
12
Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.
13
Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?
14
Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.
15
Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.)
16
Láttak téged a vizek, ó Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek.
17
A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak.
18
Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld.
19
Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott.
20
Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.

Lukács evangéliuma fejezet 9

1
Miután összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására.
2
Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsanak.
3
Ezt mondta nekik: "Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, két-két alsóruhátok se legyen.
4
Amikor betértek egy házba, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább.
5
Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le még a port is lábatokról, bizonyítékul ellenük."
6
Útra keltek tehát, és jártak faluról falura, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.
7
Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, és zavarban volt, mert némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból,
8
némelyek azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta.
9
Heródes ekkor így szólt: "Jánost lefejeztettem, de ki lehet ez, akiről ezeket hallom?" És látni akarta őt.
10
Amikor az apostolok visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Bétsaida nevű városba.
11
De amikor a sokaság észrevette, utánament. Jézus örömmel fogadta őket&#59; beszélt nekik az Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította.
12
Amikor a nap már hanyatlani kezdett, a tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki: "Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és településekre, hogy ott megszálljanak, és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk".
13
Ő azonban ezt mondta nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Ők így válaszoltak: "Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak".
14
Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Jézus erre így szólt tanítványaihoz: "Ültessétek le őket csoportokba ötvenenként!"
15
Így tettek, és leültették valamennyit.
16
Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé.
17
Ettek és jóllaktak mindnyájan&#59; azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral.
18
Történt, hogy amikor egyszer magában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: "Kinek mond engem a sokaság?"
19
Ők így válaszoltak: "Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek&#59; némelyek pedig azt mondják, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta".
20
Ő ekkor így szólt hozzájuk: "Hát ti kinek mondotok engem?" Péter így felelt: "Az Isten Krisztusának".
21
Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el.
22
Majd azt mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.
23
Azután így szólt mindnyájukhoz: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.
24
Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.
25
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?
26
Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.
27
Bizony, mondom néktek, vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg addig a halált, amíg meg nem látják az Isten országát."
28
E beszédek elhangzása után mintegy nyolc nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.
29
Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött.
30
És íme, két férfi beszélt vele: Mózes és Illés,
31
akik dicsőségben megjelenve, élete végéről szólottak, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie.
32
Pétert és társait pedig elnyomta az álom. Amikor azonban felébredtek, látták az ő dicsőségét, és azt a két férfit, akik ott álltak vele.
33
És amikor azok távozni akartak tőle, azt mondta Péter Jézusnak: "Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." De nem tudta, mit beszél.
34
Alighogy ezt kimondta, felhő támadt, és beárnyékolta őket. Nagyon megrémültek, amikor a felhőbe kerültek.
35
És hang hallatszott a felhőből: "Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!"
36
Amikor a hang hallatszott, Jézust egyedül találták. Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban senkinek nem mondtak el semmit a látottakról.
37
A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje.
38
És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: "Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem.
39
Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, rázza őt és tajtékzik, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte.
40
Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták."
41
Ekkor Jézus így szólt: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat!"
42
Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának.
43
Ekkor mindnyájan elámultak az Isten nagyságán. Amikor mindnyájan csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak:
44
"Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfia emberek kezébe adatik!"
45
De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják. És féltek őt megkérdezni a kijelentés értelméről.
46
Azután vita támadt közöttük arról, hogy közülük ki a nagyobb.
47
Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította&#59;
48
majd ezt mondta nekik: "Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be&#59; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy."
49
Ekkor megszólalt János: "Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt."
50
Jézus azonban ezt mondta neki: "Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van."
51
Amikor közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe,
52
és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki.
53
De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni.
54
Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: "Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?"
55
De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, (és ezt mondta: "Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek,
56
mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.") Aztán elmentek egy másik faluba.
57
Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: "Követlek, akárhova mégy."
58
Jézus azonban így felelt: "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."
59
Egy másikhoz pedig így szólt: "Kövess engem!" De ő ezt kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat."
60
Jézus így válaszolt neki: "Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!"
61
Egy másik is ezt mondta: "Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől."
62
Jézus pedig így felelt: "Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
001187
Ma
Tegnap
A héten
A múlthéten
Ebben a hónapban
Múlt Hónapban
Összesen
1187
0
1187
0
1187
0
1187

IP Címed: 3.235.45.196
Szerver Idő: 2020-08-15 08:28:11