1
Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az ÚRnak, amikor az ÚR kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből.
2
Így mondta: Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm,
3
Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól.
4
Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
5
Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem.
6
A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám.
7
Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott.
8
Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.
9
Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne.
10
Lehajlította az eget és leszállt, homály volt lába alatt.
11
Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán jelent meg.
12
Sötétségből vont sátrat magának, víztömegből, gomolygó fellegekből.
13
Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik.
14
Dörög az ÚR az égben, mennydörög a Felséges.
15
Kilőtte nyilait és szétszórta, kiröpítette villámait.
16
Láthatóvá vált a tengernek a medre, föltárultak a világ alapjai az ÚR dorgálásától, haragos szele fúvásától.
17
Lenyúlt a magasból és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.
18
Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam.
19
Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom.
20
Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.
21
Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.
22
Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent.
23
Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el.
24
Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.
25
Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, tisztaságom szerint, amit jól lát.
26
A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen vagy.
27
A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.
28
A nyomorult népet megsegíted, de a kevélyeket látod, és megalázod.
29
Te vagy, URam, a mécsesem, az ÚR fénysugarat ad nekem a sötétségben.
30
Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.
31
Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek.
32
Van-e Isten az ÚRon kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül?
33
Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent.
34
Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem.
35
Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.
36
Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, és sokszor meghallgattál engem.
37
Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim.
38
Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.
39
Végeztem velük, szétzúztam őket, nem kelnek föl, lábam elé hullottak.
40
Felruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat.
41
Megfutamítottad ellenségeimet, gyűlölőimet elpusztíthattam.
42
Néznek széjjel, de nincs szabadító, az ÚRra néznek, de nem válaszol.
43
Összezúztam őket, mint a föld porát, összetiprom, széttaposom, mint az utca sarát.
44
Megmentettél lázadó népemtől, megőrzöl, népek fejévé teszel, oly nép szolgál nekem, melyhez nem volt közöm.
45
Idegenek hízelegnek nekem, engedelmesen hallgatnak rám,
46
mert elepednek az idegenek, reszketve jönnek elő rejtekükből.
47
Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék Isten, szabadító kősziklám!
48
Bosszút áll értem az Isten, és népeket vet alám.
49
Kiszabadítasz ellenségeim közül, támadóim fölé emelsz, megmentesz az erőszakosoktól.
50
Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek.
51
Nagy győzelmet ad királyának az ÚR, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.
1
Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.
2
Fogadjatok be minket: senkit nem bántottunk, senkit nem károsítottunk meg, senkit nem csaltunk meg.
3
Nem vádképpen mondom, hiszen az előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk.
4
Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.
5
Mert amikor megérkeztünk Macedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek.
6
De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével;
7
de nemcsak az ő megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ő nálatok megvigasztalódott. Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való ragaszkodásotokat, úgyhogy még jobban megörültem.
8
Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan, látva hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomorított titeket,
9
de most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg: mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt.
10
Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.
11
Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok, hogy tiszták vagytok az ügyben.
12
Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt, és nem is a sértett érdekében írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen buzgóságotok, amely az Isten színe előtt van bennetek irántunk.
13
Ezért tehát megvigasztalódtunk, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének, hiszen ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét.
14
Mert ha egy kissé eldicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem amint mindent az igazsághoz híven mondtunk el nektek, úgy Titusz előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult.
15
Az ő szíve még jobban felétek fordul, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, amint félve és aggódva fogadtátok őt.
16
Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.
1
Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott.
2
Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett.
3
Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak,
4
és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek.
5
És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.
6
Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését.
7
Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek.
8
Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam.
9
Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
10
Tanácsot is adok ebben az ügyben, mert ez hasznos nektek, akik nem csak a cselekvést, hanem előzőleg az akarást is elkezdtétek tavaly óta.
11
Most pedig a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van!
12
Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs.
13
Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően
14
a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen;
15
amint meg van írva: "Aki sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett kevesebbje."
16
Hála legyen az Istennek, aki értetek ugyanezt a buzgóságot adta Titusz szívébe.
17
Mert megkapta ugyan a bátorítást, de buzgóbb lévén, önként ment el hozzátok.
18
Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi gyülekezetet.
19
Sőt ezenkívül a gyülekezetek kiválasztották őt útitársunknak is ebben az adománygyűjtésben, amelyben szolgálunk, magának az Úrnak a dicsőségére és a mi készségünk megmutatására.
20
Mert óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt:
21
mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.
22
Elküldtük velük együtt azt a testvért, akinek az alkalmasságát sok mindenben kipróbáltuk, mert sokszor buzgó volt, most pedig még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik bennetek.
23
Akár Tituszról van szó, aki nekem társam és közöttetek munkatársam, akár a mi testvéreinkről, a gyülekezetek küldöttei ők: Krisztus dicsősége.
24
Tanúsítsatok tehát irántuk szeretetet, és mutassátok meg nekik, hogy méltón dicsekedtünk veletek a gyülekezetek előtt.
