1
Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az ÚR Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában szóban és írásban kihirdettesse a következőket:
2
Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az ÚR, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben.
3
Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, menjen el a Júdában levő Jeruzsálembe, és építse fel Izráel Istenének, az ÚRnak a házát! Ő az Isten Jeruzsálemben.
4
Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, azt segítsék annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és állatokkal, meg önkéntes ajándékokkal az Isten jeruzsálemi háza számára.
5
Elindultak tehát Júda és Benjámin családfői, meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel az ÚR házát Jeruzsálemben.
6
Egész környezetük segítette őket ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel, önkéntes adományaikon kívül.
7
Círus király pedig előhozatta az ÚR házának az edényeit, amelyeket Nebukadneccar vitt el Jeruzsálemből, és saját istenei templomának ajándékozott.
8
Előhozatta ezeket Círus perzsa király Mitredát kincstárnok felügyeletével, és szám szerint átadta Sésbaccarnak, Júda fejedelmének.
9
Ez volt a számuk: harminc aranytál, ezer ezüsttál, huszonkilenc kés,
10
harminc aranyserleg, négyszáztíz másodrendű ezüstserleg és ezer más edény.
11
Összesen ötezer-négyszáz arany- és ezüstedény volt. Mindezt magával vitte Sésbaccar, amikor a foglyok elmentek Babilóniából Jeruzsálembe.
1
A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből. Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába.
2
Zerubbábellal jött Jésúa, Nehemjá, Szerájá, Reélájá, Mordokaj, Bilsán, Miszpár, Bigvaj, Rehúm és Baaná. Az Izráel népéhez tartozó férfiak száma a következő volt:
3
Parósnak kétezer-százhetvenkét leszármazottja,
4
Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja,
5
Árahnak hétszázhetvenöt leszármazottja,
6
Pahat-Móábnak Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizenkét leszármazottja,
7
Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja,
8
Zattunak kilencszáznegyvenöt leszármazottja,
9
Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja,
10
Báninak hatszáznegyvenkét leszármazottja,
11
Bébajnak hatszázhuszonhárom leszármazottja,
12
Azgádnak ezerkétszázhuszonkét leszármazottja,
13
Adónikámnak hatszázhatvanhat leszármazottja,
14
Bigvajnak kétezer-ötvenhat leszármazottja,
15
Ádinnak négyszázötvennégy leszármazottja,
16
Átérnak Hízkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja,
17
Bécajnak háromszázhuszonhárom leszármazottja,
18
Jórának száztizenkét leszármazottja,
19
Hásumnak kétszázhuszonhárom leszármazottja,
20
Gibbárnak kilencvenöt leszármazottja volt.
21
Betlehemiek százhuszonhárman voltak,
22
Netófából valók ötvenhatan,
23
Anátótból valók százhuszonnyolcan,
24
azmávetiek negyvenketten,
25
kirjat-árimiak, kefiraiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman,
26
rámaiak és gebaiak hatszázhuszonegyen,
27
Mikmászból valók százhuszonketten,
28
Bételből és Ajból valók kétszázhuszonhárman,
30
magbísiak százötvenhatan,
31
a másik élámiak ezerkétszázötvennégyen,
32
hárimiak háromszázhúszan,
33
lódiak, hádidiak és ónóiak hétszázhuszonöten,
34
jerikóiak háromszáznegyvenöten,
35
szenááiak pedig háromezer-hatszázharmincan voltak.
36
A papok a következők voltak: Jedajá leszármazottai Jésúa családjából kilencszázhetvenhárman,
37
Immér leszármazottai ezerötvenketten,
38
Pashúr leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten,
39
Hárim leszármazottai ezertizenheten.
40
A léviták a következők voltak: Jésúa és Kadmiél leszármazottai Hódavjá ágán hetvennégyen.
41
Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai százhuszonnyolcan.
42
A kapuőrséghez tartoztak Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai, összesen százharminckilencen.
43
Templomszolgák voltak Cíhá fiai, Haszufá fiai, Tabbáót fiai,
44
Kérósz fiai, Sziahá fiai, Pádón fiai,
45
Lebáná fiai, Hagábá fiai, Akkúb fiai,
46
Hágáb fiai, Samlaj fiai, Hánán fiai,
47
Giddél fiai, Gahar fiai, Reájá fiai,
48
Recín fiai, Nekódá fiai, Gazzám fiai,
49
Uzzá fiai, Pászéah fiai, Bészaj fiai,
50
Aszná fiai, Meúnim fiai, Nefúszim fiai,
51
Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai,
52
Baclút fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai,
53
Barkósz fiai, Sziszerá fiai, Temah fiai,
54
Necíah fiai, Hatífá fiai.
55
Salamon szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Hasszóferet fiai, Perudá fiai,
56
Jalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai,
57
Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebáim fiai és Ámi fiai.
58
A templomszolgák és Salamon szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak.
59
Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, hogy Izráelből valók-e:
60
Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszázötvenketten.
61
A papsághoz tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla nevezték el.
62
Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papságtól.
63
A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrimmal és a tummimmal.
64
Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt,
65
azonkívül hétezer-háromszázharminchét rabszolga és szolgálóleány, meg kétszáz énekes és énekesnő.
66
Volt hétszázharminchat lovuk, kétszáznegyvenöt öszvérük,
67
négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk.
68
Amikor megérkeztek Jeruzsálembe az ÚR házához, egyes családfők önkéntes ajándékot adtak az Isten házára, hogy felépítsék a régi helyén.
69
Erejükhöz képest adtak az építés költségeire hatvanegyezer aranydrahmát, ötezer ezüstminát és száz papi köntöst.
70
A papok és a léviták, meg a hazatért nép, az énekesek, a kapuőrök és a templomszolgák letelepedtek a maguk városaiban; egész Izráel a maga városaiban.
1
Amikor elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai már a városokban voltak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben.
2
Ekkor fogott hozzá Jésúa, Jócádák fia, szolgatársaival, a papokkal, és Zerubbábel, Sealtiél fia, testvéreivel együtt, hogy felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében.
3
A régi helyén állították föl az oltárt, mert rettegtek a tartományok népétől, és égőáldozatokat mutattak be rajta az ÚRnak: reggeli és esti égőáldozatokat.
4
Megtartották a sátoros ünnepet, ahogyan meg van írva, és bemutatták az égőáldozatot napról napra, megfelelő számban, a rendtartás szerint, mindegyiket a maga napján;
5
továbbá az állandó égőáldozatot, az újhold napján és az ÚR minden szent ünnepén esedékes égőáldozatot, és mindazoknak az önkéntes áldozatát, akik ilyent vittek az ÚRnak.
6
A hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat bemutatni az ÚRnak, bár az ÚR templomának az alapkövét még nem rakták le.
7
De pénzt adtak a kőfaragóknak és az ácsoknak, ételt, italt és olajat a szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy szállítsanak cédrusfát a Libánonról Jáfóba a tengeren, Círus perzsa király engedélyével.
8
Azután hogy megérkeztek Jeruzsálembe az Isten házához, a második esztendő második hónapjában tették meg az előkészületeket Zerubbábel, Sealtiél fia, Jésúa, Jócádák fia és többi szolgatársuk, a papok, a léviták és mindazok, akik visszaérkeztek Jeruzsálembe a fogságból. A húszéves és annál idősebb lévitákat bízták meg azzal, hogy vezessék az ÚR házának az építését.
9
Jésúa a fiaival és testvéreivel, Kadmiél a fiaival, továbbá Júda fiaival, meg Hénádád fiai a fiaikkal és testvéreikkel, a lévitákkal egy emberként vállalták, hogy vezetik azokat, akik az Isten házának az építését végzik.
10
Az építők tehát lerakták az ÚR templomának az alapját, és odaállították a papokat szolgálati öltözetben harsonákkal, meg a lévitákat, Ászáf fiait cintányérokkal, hogy dicsérjék az URat, Izráel királyának, Dávidnak az előírása szerint.
11
Énekeltek, dicsérve és magasztalva az URat, mert jó, mert örökké tart szeretete Izráel iránt. Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az URat azért, hogy lerakhatták az ÚR házának az alapját.
12
Sokan az idősebb papok, léviták és családfők közül, akik még látták az első templomot, hangosan sírtak, amikor szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját, sokan pedig hangosan ujjongtak, és örvendeztek,
13
úgyhogy a nép közül senki sem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírás hangjától, mert a nép igen hangosan ujjongott, és messzire hallatszott a hangja.
1
Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.
2
A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András; Jakab, a Zebedeus fia, és testvére, János;
3
Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia és Taddeus,
4
Simon, a Kananeus, és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt.
5
Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: "Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be,
6
inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz.
7
Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!
8
Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.
9
Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe,
10
se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére."
11
Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek.
12
Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét,
13
és ha méltó rá az a ház, szálljon reá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok.
14
Ha pedig valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról.
15
Bizony, mondom néktek: elviselhetőbb sorsa lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak."
16
"Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.
17
Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban,
18
sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak.
19
Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.
20
Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.
21
Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megöletik őket,
22
és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.
23
Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba. Bizony, mondom néktek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia."
24
"A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál.
25
Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább házanépét?"
26
"Tehát ne rettenjetek meg tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.
27
Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek.
28
Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában."
29
"Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül?
30
Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva.
31
Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok."
32
"Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt,
33
aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt."
34
"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.
35
Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával,
36
és így az embernek ellensége lesz a háza népe.
37
Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám;
38
és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.
39
Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt."
40
"Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem.
41
Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap.
42
Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát."
