1
Ezek a családfők és származási jegyzékbe fölvettek jöttek velem Artahsasztá király uralkodása alatt Babilóniából:
2
Fineás fiai közül Gérsóm, Ítámár fiai közül Dániel, Dávid fiai közül Hattús,
3
Sekanjá fia. Parós fiai közül Zekarjá és vele a származási jegyzékbe fölvett százötven férfi.
4
Pahat-Móáb fiai közül Eljehóénaj, Zerahjá fia és vele kétszáz férfi.
5
Sekanjá fiai közül Jahaziél fia és vele háromszáz férfi.
6
Ádin fiai közül Ebed, Jónátán fia és vele ötven férfi.
7
Élám fiai közül Jesajá, Ataljá fia és vele hetven férfi.
8
Sefatjá fiai közül Zebadjá, Míkáél fia és vele nyolcvan férfi.
9
Jóáb fiai közül Óbadjá, Jehiél fia és vele kétszáztizennyolc férfi.
10
Selómit fiai közül Jószifjá fia és vele százhatvan férfi.
11
Bébaj fiai közül Zekarjá, Bébaj fia és vele huszonnyolc férfi.
12
Azgád fiai közül Jóhánán, Hakkátán fia és vele száztíz férfi.
13
Adónikám fiai közül az ifjabbak, akiknek nevei: Elifelet, Jeiél és Semajá és velük hatvan férfi.
14
Bigvaj fiai közül Útaj és Zabbúd és vele hetven férfi.
15
Akkor összegyűjtöttem őket az Ahavába ömlő folyónál, és ott táboroztunk három napig. Szemügyre vettem a népet és a papokat, de a léviták közül nem találtam ott senkit.
16
Elküldtem azért Eliezer, Ariél, Semajá, Elnátán, Járib, Elnátán, Nátán, Zekarjá és Mesullám családfőket, továbbá Jójárib és Elnátán tanítókat,
17
és odarendeltem őket Kászifjá helységbe Iddó főemberhez, miután szájukba adtam a szavakat, hogy mit mondjanak Iddónak és szolgatársainak, a templomszolgáknak Kászifjá helységben, hogy hozzanak szolgálattevőket Istenünk háza számára.
18
Istenünk jóakarata által el is hoztak nekünk egy értelmes embert Mahli utódai közül, aki Lévi fia, Izráel unokája volt; továbbá Sérébját fiaival és testvéreivel, összesen tizennyolcat,
19
meg Hasabját és vele Jesaját, Merári fiai közül, testvéreivel és fiaival, összesen húszat.
20
A templomszolgák közül, akiket még Dávid és a vezető emberek rendeltek a léviták szolgálatára, kétszázhúsz templomszolgát; mindnyájuk neve föl van jegyezve.
21
Ekkor böjtöt hirdettem ott az Ahavá-folyó mellett, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és jó utat kérjünk tőle magunknak, hozzátartozóinknak és minden jószágunknak.
22
Mert szégyelltem sereget és lovasokat kérni a királytól, hogy oltalmazzanak az ellenséggel szemben az úton, hiszen azt mondtuk a királynak: Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják.
23
Böjtöltünk tehát és könyörögtünk ezért Istenünkhöz, ő pedig meghallgatott minket.
24
Ezután kiválasztottam a papok vezetői közül tizenkettőt, Sérébját, Hasabját és még tíz szolgatársukat.
25
Megmértem előttük az Istenünk házának ajándékozott ezüstöt, az aranyat és az edényeket, amelyeket a király, a tanácsosai, vezető emberei és az egész ott élő Izráel ajándékozott.
26
Kimértem és a kezükbe adtam hatszázötven talentum ezüstöt, száz talentum értékű ezüstedényt és száz talentum aranyat,
27
továbbá ezer dárik értékű húsz aranykelyhet és két szépen kifényesített rézedényt, amelyek olyan becsesek voltak, mint az arany.
28
Majd ezt mondtam nekik: Ti az ÚRnak vagytok szentelve, ezek az edények is szentek, ez az ezüst és arany őseitek Istenének, az ÚRnak adott önkéntes ajándék.
29
Vigyázzatok rá, és őrizzétek meg, amíg meg nem méritek a papok és a léviták vezetői előtt, meg Izráel családjainak a vezetői előtt Jeruzsálemben, az ÚR háza kamráiban!
30
Ekkor átvették a papok és léviták a megmért ezüstöt, aranyat és az edényeket, hogy elszállítsák Jeruzsálembe Istenünk házába.
31
Ezután elindultunk az Ahavá-folyó mellől az első hónap tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe menjünk. Istenünk ereje velünk volt, és megmentett bennünket az úton ólálkodó ellenségtől.
32
Amikor megérkeztünk Jeruzsálembe, három napig pihentünk.
33
A negyedik napon azután megmérték az ezüstöt, az aranyat és az edényeket Istenünk házában, és átadták Merémót papnak, Úrijjá fiának. Vele volt Eleázár, Fineás fia, és mellettük volt Józábád, Jésúa fia, meg Nóadjá, Binnúj fia, léviták.
34
Mindent megszámoltak és megmértek, és ugyanakkor följegyezték az egész súlyt.
35
Amikor megérkeztek a fogságból a száműzöttek, égőáldozatot mutattak be Izráel Istenének: tizenkét bikát egész Izráelért, kilencvenhat kost, hetvenhét bárányt, tizenkét vétekáldozati bakot, mindezt égőáldozatul az ÚRnak.
36
És átadták a király rendelkezését a királyi kormányzóknak és a Folyamon túli helytartóknak. Ezek támogatták a népet és az Isten házát.
1
Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján.
2
Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt.
3
Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: "Íme, kiment a magvető vetni,
4
és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták.
5
Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben;
6
de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.
7
Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket.
8
A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.
9
Akinek van füle, hallja!"
10
A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: "Miért beszélsz nekik példázatokban?"
11
Ő így válaszolt: "Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg.
12
Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.
13
Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek."
14
"Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek!
15
Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."
16
"A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall.
17
Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották."
18
"Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát!
19
Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag.
20
Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja,
21
de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik.
22
Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést.
23
Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit."
24
Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe.
25
De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment.
26
Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is.
27
A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly?
28
Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt?
29
Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is.
30
Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe."
31
Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe.
32
Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között."
33
Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel."
34
Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik,
35
hogy beteljesedjék, amit az ÚR mondott a próféta által: "Példázatokra nyitom meg számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki."
36
Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot."
37
Ő pedig így válaszolt nekik: "Az, aki a jó magot veti, az Emberfia,
38
a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai,
39
az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.
40
Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén.
41
Az Emberfia elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt,
42
és a tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
43
Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!"
44
"Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet."
45
"Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres.
46
Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt."
47
"Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt.
48
Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják.
49
Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül,
50
és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."
51
"Megértettétek mindezt?" - kérdezte tőlük Jézus. Azok ezt felelték: "Igen."
52
Ő pedig ezt mondta nekik: "Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából."
53
Miután Jézus elmondta ezeket a példázatokat, továbbment onnan.
54
Elment hazájába, és tanította őket a zsinagógában, és álmélkodva ezt mondták: "Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő?
55
Hát nem az ács fia ez? Nem Máriának hívják-e az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?
56
Nem közöttünk élnek-e nővérei is mind? Ugyan honnan van benne mindez?"
57
És megbotránkoztak benne, Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában."
58
Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.
