1
A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben.
2
Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted.
3
Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket.
4
Te vagy királyom, ó Isten! Parancsodra megszabadul Jákób.
5
Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat.
6
Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem.
7
Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8
Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.)
9
Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel.
10
Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket.
11
Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé.
12
Potom áron adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte.
13
Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk.
14
Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek.
15
Minden nap szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat
16
a gyalázók és a káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17
Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
18
Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről.
19
Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk.
20
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket,
21
nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait.
22
Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek.
23
Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp!
24
Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket?
25
Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt.
26
Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!
1
A karmesternek: "A liliomok" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke. Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla.
2
Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre!
3
Kösd derekadra kardodat, te hős, ölts pompás díszruhát!
4
E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson!
5
Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba.
6
Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája.
7
Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával.
8
Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak.
9
Királylányok viselik ékszereidet, jobbod felől a királyné áll ófíri arannyal ékesítve.
10
Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát!
11
Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte!
12
Tírusz leánya! A nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked.
13
Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája.
14
Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek, barátnői követik, így vonulnak hozzád.
15
Ujjongó örömmel vezetik őket, úgy vonulnak be a királyi palotába.
16
Őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön.
17
Hirdetem nevedet minden nemzedéknek. Ezért magasztalnak majd a népek örökkön örökké.
1
A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.
2
Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
3
ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)
4
Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait.
5
Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve.
6
Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld.
7
A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)
8
Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön.
9
Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el.
10
Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.
11
A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)
1
A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt!
2
Mert a felséges ÚR félelmetes, nagy király az egész földön.
3
Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá.
4
Kiválasztja a mi örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. (Szela.)
5
Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az ÚR.
6
Zengjetek Istennek, zengjetek! Zengjetek királyunknak, zengjetek!
7
Mert az egész föld királya Isten, zengjetek neki éneket!
8
Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten.
9
Összejöttek a népek előkelői Ábrahám Istenéhez, mert Istené a föld minden uralkodója, igen magasztos ő!
1
Ének. Kórah fiainak zsoltára.
2
Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén.
3
Szépen emelkedik a Sion hegye az egész ország örömére az északi oldalon; a nagy király városa,
4
melynek palotáiban úgy ismerik Istent, mint erős várat.
5
Mert a királyok szövetkeztek, együttesen fölvonultak ellene,
6
de amint meglátták, megdöbbentek, megriadtak és megfutamodtak.
7
Reszketés fogta el őket, mint a vajúdó asszonyt,
8
mint mikor a keleti szél összezúzza a tengerjáró hajókat.
9
Amiről hallottunk, azt láttuk is a Seregek URának városában, Istenünk városában: megtartja Isten örökre. (Szela.)
10
Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten.
11
Nevedhez méltóan dicsérnek a föld kerekségén, Istenünk, jobbod csupa igazság.
12
Örül Sion hegye, vigadoznak Júda leányai, mert igazságot osztasz.
13
Járjátok körül Siont, kerüljétek meg, számláljátok meg tornyait!
14
Jól nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit, hogy beszélhessetek róla a jövő nemzedéknek.
1
A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. Halljátok ezt mind, ti népek, figyeljen a világ minden lakója,
2
közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt!
3
Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek.
4
Példázatra figyel fülem, hárfakísérettel adom elő talányomat.
5
Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne,
6
akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek?
7
Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek.
8
Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla,
9
még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.
10
Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat.
11
Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk.
12
De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.
13
Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. (Szela.)
14
Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak.
15
De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela.)
16
Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában.
17
Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse.
18
Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora,
19
mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot.
20
Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.
1
Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott
2
negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett.
3
Ekkor az ördög így szólt hozzá: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré."
4
Jézus így válaszolt neki: "Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember."
5
Ezután felvitte az ördög, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát,
6
és ezt mondta neki: "Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom.
7
Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez."
8
Jézus így válaszolt neki: "Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj."
9
Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innen,
10
mert meg van írva: Angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged;
11
és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben."
12
Jézus így válaszolt neki: "Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet."
13
Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre.
14
Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken.
15
Tanított a zsinagógákban, és dicsőítette mindenki.
16
Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni.
17
Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva:
18
"Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,
19
és hirdessem az Úr kedves esztendejét."
20
Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta fügött;
21
ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára."
22
Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a József fia ez?"
23
Ő pedig így szólt hozzájuk: "Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban."
24
Majd így folytatta: "Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.
25
Igazán mondom néktek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken,
26
de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz.
27
Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán."
28
Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal,
29
felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák;
30
de Jézus átment köztük, és eltávozott.
31
Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton;
32
ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt.
33
A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott:
34
"Ah, mi közünk hozzád Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!"
35
Jézus azonban ráparancsolt: "Némulj el, és menj ki belőle!" Erre az ördög odavetette őt közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne.
36
Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: "Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek!"
37
És elterjedt a híre mindenütt a környéken.
38
A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és szóltak az érdekében Jézusnak.
39
Jézus ekkor fölébe hajolva ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.
40
Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.
41
Ördögök is kimentek sok emberből, és ezt kiáltozták: "Te vagy az Isten Fia!" De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus.
42
Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük.
43
Ő azonban ezt mondta nekik: "A többi városban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem."
44
És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.
