1
Ha uralkodóval együtt ülsz le enni, jól gondold meg, mi van előtted,
2
mert ha telhetetlen vagy, kést tettél a torkodra!
3
Ne kívánd jó falatjait, mert csalétek az!
4
Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba!
5
Alig száll rá tekinteted, már nincs meg, mert gyorsan szárnya támad, az ég felé repül, mint a saskeselyű.
6
Ne edd az irigy ember kenyerét, és ne kívánd jó falatjait,
7
mert olyan ő, mint aki számolgat magában: Egyél, igyál! - mondja neked, de nem szívesen.
8
Megevett falatodat ki fogod hányni, és kedves szavaidat elvesztegeted.
9
Az ostoba füle hallatára ne beszélj, mert csak megveti okos szavaidat.
10
Ne mozdítsd el az ősi határt, és az árvák mezejére ne menj!
11
Mert megváltójuk erős: ő perli majd perüket veled.
12
Szívleld meg az intést, és hallgass az okos beszédre!
13
Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal.
14
Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg.
15
Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is.
16
Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól.
17
Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az URat féld mindennap,
18
mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg.
19
Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra!
20
Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!
21
Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás.
22
Hallgass apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik!
23
Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az intést és az értelmet!
24
Vígan örvendezik az igaznak az apja, és aki bölcset nemzett, örül annak.
25
Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged!
26
Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat!
27
Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony.
28
Úgy leselkedik, mint egy rabló, és szaporítja a hűtlen emberek számát.
29
Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme?
30
Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak.
31
Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az!
32
De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera.
33
Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig össze-vissza beszélsz.
34
És olyan leszel, mint aki tenger közepén fekszik, vagy mint aki az árbockosárban fekszik.
35
Ütöttek engem, de nem fájt, vertek, de nem tudtam róla! Amint fölébredek, folytatom, ugyanezt keresem.
1
Ne irigyeld a rossz embereket, és ne kívánj velük lenni!
2
Mert pusztításon töpreng a szívük, és bántó, amit beszél az ajkuk.
3
Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg,
4
és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel.
5
A bölcs férfi erős, és a tudós ember nagy erejű.
6
Irányítás kell a hadviseléshez, és segítséget jelent a sok tanácsadó.
7
Magas a bolondnak a bölcsesség: ne nyissa ki száját a kapuban!
8
Aki gonosz tettet tervez, azt alattomos embernek hívják.
9
Az alattomos bolondság vétek, és utálják az emberek a csúfolódót.
10
Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd.
11
Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak!
12
Ha azt mondanád, hogy erről nem tudunk, az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint.
13
Egyél, fiam, mézet, mert jó, és a lépes méz édes az ínyednek.
14
Tudd meg hát, hogy ilyen a bölcsesség a lelkednek: ha megtalálod, van jövendőd, és reménységed nem semmisül meg.
15
Ne ólálkodj, te bűnös, az igaz lakóhelyénél, ne pusztítsd el nyugvóhelyét!
16
Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban.
17
Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved,
18
mert az ÚR meglátja, rosszallja, és elfordítja haragját róla.
19
Ne haragudj a gonosztevőkre, ne irigyeld a bűnösöket!
20
Mert nincs jövője a gonosznak, a bűnösök mécsese kialszik.
21
Féljed, fiam, az URat és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj!
22
Mert hirtelen támad rájuk a veszedelem; és ki tudja: kettőjüktől milyen pusztulás jön?
23
Ezek is a bölcsek mondásai: Nem jó a személyválogatás a törvénykezésben.
24
Aki igaznak mondja a bűnöst, azt átkozzák a népek, és kárhoztatják a nemzetek.
25
De akik igazságot szolgáltatnak: jó dolguk lesz, és gazdag áldás száll rájuk.
26
Ajkakat csókol az, aki helyes választ ad.
27
Lásd el kinti tennivalódat, és végezd el mezei munkádat, azután építsd házadat!
28
Ne tanúskodj ok nélkül embertársad ellen: rászednéd-e beszédeddel?
29
Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!
30
Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője mellett,
31
és láttam, hogy egészen fölverte a gaz, színét elfedte a gyom, és kőkerítése összedőlt.
32
Amikor ezt láttam, elgondolkoztam, elnéztem, és ezt az okulást szereztem:
33
Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés:
34
így tör rád a szegénység, mint az útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.
1
Ezek is Salamon példabeszédei, amelyeket Ezékiásnak, Júda királyának emberei gyűjtöttek össze:
2
Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják.
3
Az ég magassága, a föld mélysége és a királyok szíve kikutathatatlan.
4
Távolítsd el az ezüstből a salakot: az ötvös edényt készít belőle.
5
Távolítsd el a bűnöst a király elől, és trónját megerősíti az igazság.
6
Ne tetszelegj a király előtt, és az előkelők helyére ne állj,
7
mert jobb, ha azt mondják neked, hogy jöjj előbbre, mint ha megaláznak egy előkelő előtt, akit magad is látsz!
8
Ne állj ki elhamarkodottan, amikor perelsz, mert mit csinálsz majd a végén, ha ellenfeled megszégyenít?
9
A magad perét pereld ellenfeleddel, de a más titkát ne fedd föl,
10
mert aki hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod nem vonhatod vissza!
11
Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige.
12
Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek.
13
Mint a hideg hó aratás idején, olyan a hűséges követ azoknak, akik küldik, mert felüdíti urai lelkét.
14
Felhő és szél eső nélkül: ilyen az, aki meg nem adott ajándékkal dicsekszik.
15
Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.
16
Ha mézet találsz, egyél, amennyi jólesik, de túl sokat ne egyél, mert kihányod!
17
Ritkán tedd lábadat embertársad házába, mert megsokallja, és meggyűlöl.
18
Pöröly, kard és éles nyíl az olyan ember, aki hamisan tanúskodik embertársa ellen.
19
Mint a rossz fog és a tántorgó láb, olyan lesz a hűtlenek bizakodása a nyomorúság idején.
20
Mint aki leveti ruháját hideg időben, vagy mint aki ecetet kever lúggal, olyan az, aki a rosszkedvű ember előtt dalol.
21
Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet,
22
mert parazsat gyűjtesz a fejére, az ÚR pedig visszafizeti, amit adtál.
23
Az északi szél esőt szül, a suttogó nyelv pedig haragos arcot.
24
Jobb a háztető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban.
25
Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír.
26
Fölkavart forrás és romlott vizű kút: olyan az igaz, ha a bűnös előtt meginog.
27
Sok mézet enni nem jó, és a nehéz dolgokat kutatni nehéz.
28
Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.
1
Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert.
2
Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?"
3
Jézus így válaszolt: "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.
4
Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.
5
Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok."
6
Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire,
7
majd így szólt hozzá: "Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában" - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.
8
A szomszédok pedig, és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: "Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?"
9
Egyesek azt mondták, hogy ez az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: "Én vagyok az."
10
Erre ezt kérdezték tőle: "Akkor hogyan nyílt meg a szemed?"
11
Ő így válaszolt: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok."
12
Megkérdezték tőle: "Hol van ő?" "Nem tudom" - felelte.
13
Ezt a nemrég még vak embert a farizeusok elé vezették.
14
Az a nap pedig, amelyen Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta a szemét, szombat volt.
15
Ekkor a farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: "Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok."
16
Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: "Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot." Mások így szóltak: "Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?" És meghasonlás támadt köztük.
17
Ezért ismét a vakhoz fordultak: "Te mit mondasz őróla, hogy megnyitotta szemedet?" Ő azt mondta, hogy próféta.
18
A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit,
19
és meg nem kérdezték tőlük: "A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?"
20
Szülei pedig így válaszoltak: "Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született,
21
de hogy most mimódon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról."
22
Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából.
23
Ezért mondták a szülei: "Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg."
24
Odahívták tehát másodszor is a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki: "Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös."
25
Erre ő így válaszolt: "Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok."
26
Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?"
27
Ő így válaszolt: "Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?"
28
Megszidták, és ezt mondták: "Te vagy az ő tanítványa, mi a Mózes tanítványai vagyunk.
29
Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való."
30
Az ember így válaszolt nekik: "Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet.
31
Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.
32
Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét.
33
Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni."
34
Erre így feleltek neki: "Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?" És kiközösítették.
35
Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel te az Emberfiában?"
36
Ő így válaszolt: "Ki az, Uram, hogy higgyek benne?"
37
Jézus így felelt neki: "Látod őt, és aki veled beszél, ő az."
38
Erre az ember így szólt: "Hiszek, Uram." És leborulva imádta őt.
39
Jézus pedig ezt mondta: "Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek."
40
Meghallották ezt azok a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle: "Talán mi is vakok vagyunk?"
41
Jézus ezt mondta nekik: "Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök."
