1
Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.
2
Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha a bűnösök uralkodnak, nyög a nép.
3
Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát.
4
Igazsággal tartja fenn országát a király, de ha ajándékot fogad el, romba dönti azt.
5
Aki hízeleg embertársának, hálót vet annak lába elé.
6
A gonosz embert csapdába juttatja vétke, az igaz pedig ujjongva örül.
7
Az igaz megérti a nincstelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni.
8
Az öntelt emberek fellázítják a várost, a bölcsek pedig lecsillapítják a haragot.
9
A bölcs ember vitatkozik az ostobával, az pedig hol háborog, hol nevet: nem marad nyugton.
10
A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, a becsületesek pedig gondoskodnak róla.
11
Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti.
12
Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik.
13
A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az ÚRtól kapta a szemevilágát.
14
Ha a király igazságosan ítéli a nincsteleneket, trónja mindvégig szilárdan áll.
15
A bot és a fenyítés bölccsé tesz, a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára.
16
Sok ott a bűn, ahol sok a bűnös, de az igazak meglátják azok bukását.
17
Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne.
18
Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást.
19
Puszta szóból nem okul a szolga, még ha megérti, akkor sem ad rá semmit.
20
Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.
21
Aki gyermekkorától fogva kényezteti szolgáját, a végén nem bír vele.
22
A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt követ el.
23
Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi.
24
Aki a tolvajjal tart, önmaga ellensége, és az is, aki átkozódást hall, de nem jelenti.
25
Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál.
26
Sokan igyekeznek az uralkodó elé, pedig az ÚR szolgáltat igazságot az embernek.
27
Utálják az igazak az álnok embert, a bűnös meg a helyes úton járót utálja.
1
Ágúrnak a masszái Jáke fiának beszéde. Így szólt ez a férfi: Elfáradtam, Istenem! Elfáradtam, Istenem! Végem van!
2
Mert minden embernél tudatlanabb vagyok, nincs emberhez illő értelmem.
3
Nem tanultam bölcsességet, és nem ismerem a szent dolgok tudományát:
4
Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki szedte össze markába a szelet, ki kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az egész föld határát? Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve?
5
Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek.
6
Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz!
7
Két dolgot kérek tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem:
8
Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges,
9
hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az ÚR? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!
10
Ne rágalmazd a szolgát ura előtt, mert megátkoz, és bűnhődni fogsz!
11
Micsoda népség az, amely átkozza apját, és anyját nem áldja!
12
Micsoda népség az, amely tisztának tartja magát, pedig ki sem mosták szennyéből!
13
Micsoda népség az, amely kevély szemű és fennhéjázó tekintetű!
14
Micsoda népség az, amelynek fogai kardok és agyarai kések! Megennék a nyomorultakat a földön, a szegényeket az emberek között!
15
A piócának két lánya van: add ide, add ide! Ez a három nem lakik jól, sőt négy nem mondja, hogy elég:
16
A holtak hazája és a meddő asszony, a föld, mely sohasem telik el vízzel és a tűz, mely nem mondja, hogy elég.
17
Aki gúnyolja apját, vagy engedetlenül megveti anyját, annak szemét kivájják a patak menti hollók, vagy megeszik a sasok.
18
Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek:
19
A sasnak az útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a leánnyal.
20
Ilyen a házasságtörő nő útja: eszik, aztán megtörli a száját, és ezt mondja: Nem tettem semmi rosszat!
21
Három dolog miatt rendül meg a föld, sőt négyet nem bír elviselni:
22
Ha a szolgából király lesz, ha a bolond teleeszi magát,
23
ha a megvetett nő férjhez megy, és ha a szolgáló úrnője örökébe lép.
24
Van négy kicsiny állat a földön, amelyek mégis nagyon okosak:
25
Nem erős a hangyák népe, mégis beszerzik nyáron az eledelüket.
26
Nem hatalmas a mormoták népe, mégis sziklák közt építenek házat.
27
Nincs királyuk a sáskáknak, mégis rendezetten vonulnak mindnyájan.
28
Kézzel is megfogható a gyík, mégis ott van a királyi palotákban.
29
Ez a három lépked szépen, sőt négynek szép a járása:
30
Az oroszlán a legerősebb állat, mely nem riad vissza senkitől,
31
a fölingerelt ló meg a kecskebak és a hadserege élén álló király.
32
Ha fennhéjázásból bolondságot követtél el, és rájöttél, tedd kezedet a szádra!
33
Ha tejfölt köpülnek, vaj lesz belőle, ha az orrot erősen fújják, vér jön belőle, és ha haragot szítanak, per lesz belőle.
1
Lemúél masszái király beszéde, amelyre anyja tanította.
2
Mit mondjak, fiam, méhemnek gyermeke, akiért fogadalmat tettem?
3
Ne vesztegesd erődet nőkre, ne járj azokhoz, akik királyokat rontanak meg!
4
Lemúél! Nem illik a királyokhoz a borivás, nem illik az a királyokhoz, sem a fejedelmekhez a szeszes ital kívánása.
5
Mert ha iszik, elfeledkezik a rendeletekről, és helytelenül ítélkezik a nyomorultak ügyében.
6
Adjatok szeszes italt a veszendőnek, és bort az elkeseredett embernek.
7
Igyék, hogy megfeledkezzék szegénységéről, és ne gondoljon tovább nyomorúságára.
8
Nyisd meg szádat a némáért, a mulandó emberek ügyéért!
9
Nyisd meg szádat, ítélkezz igazságosan, ítéld meg a nyomorultnak és szegénynek a jogát!
10
Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél.
11
Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy.
12
Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát.
13
Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével.
14
Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt.
15
Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak.
16
Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít.
17
Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait.
18
Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese.
19
Ügyesen kezeli a guzsalyt, tenyerében tartja az orsót.
20
Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a szegénynek.
21
Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött.
22
Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete.
23
Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt.
24
Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak.
25
Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.
26
Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít.
27
Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés.
28
Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri:
29
Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket!
30
Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az URat félő asszony dicséretre méltó.
31
Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!
1
Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.
2
Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, Lázár volt a beteg.
3
A nővérei megüzenték Jézusnak: "Uram, íme, akit szeretsz, beteg."
4
Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: "Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia."
5
Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.
6
Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt,
7
de azután így szólt tanítványaihoz: "Menjünk ismét Júdeába!"
8
A tanítványok ezt mondták neki: "Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?"
9
Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát,
10
de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága."
11
Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: "Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem."
12
A tanítványok ezt felelték rá: "Uram, ha elaludt, meggyógyul."
13
Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól.
14
Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: "Lázár meghalt,
15
és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!"
16
Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: "Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele."
17
Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.
18
Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez,
19
ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
20
Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.
21
Márta ekkor így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22
De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten."
23
Jézus ezt mondta neki: "Feltámad a testvéred!"
24
Márta így válaszolt: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon."
25
Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
26
és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"
27
Márta így felelt: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba."
28
Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: "A Mester itt van, és hív téged."
29
Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.
30
De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele.
31
A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.
32
Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem."
33
Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott,
34
és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd meg!"
35
Jézus könnyekre fakadt.
36
A zsidók ezt mondták: "Íme, mennyire szerette!"
37
Közülük néhányan pedig így szóltak: "Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?"
38
Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.
39
Jézus így szólt: "Vegyétek el a követ." Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos."
40
Jézus azonban ezt mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?"
41
Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
42
Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem."
43
Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!"
44
És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!"
45
Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.
46
Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus.
47
Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: "Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.
48
Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is."
49
Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: "Ti nem értetek semmit.
50
Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen."
51
Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért;
52
és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
53
Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.
54
Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodott a tanítványaival.
55
Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.
56
Keresték Jézust és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: "Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?"
57
A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.
