2
Csókoljon meg engem szája csókjaival! Szerelmed jobb a bornál,
3
jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj; ezért szeretnek téged a leányok.
4
Vigyél engem magaddal, fussunk, vezess a szobádba, királyom! Ujjongva örüljünk veled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán szeretnek téged!
5
Jeruzsálem leányai! Én barna vagyok, de szép, olyan, mint Kédár sátrai és mint Salamon szőnyegei.
6
Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok, a nap sütött le engem. Anyám fiai haragudtak rám, szőlőt őriztettek velem; a magam szőlőjét nem őriztem.
7
Mondd meg nekem te, kit lelkemből szeretek, hol legeltetsz, délben hol deleltetsz? Miért keresgéljelek társaid nyájainál?
8
Ha nem tudod, ó asszonyok szépe, indulj el nyájam nyomán, és legeltesd kecskéidet a pásztorok tanyáinál!
9
A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem!
10
Két orcád bájos a láncocskák közt, nyakad a gyöngysorokban.
11
Aranyláncokat készítünk neked ezüstgolyócskákkal.
12
Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát.
13
Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem.
14
Mint a ciprusfürt Éngedi szőlőiben, olyan az én szerelmesem.
15
De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok.
16
Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy! Fekvőhelyünk üde zöld.
17
Cédrusok házunk gerendái, mennyezete ciprusfa.
1
Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma.
2
Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.
3
Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek.
4
Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem.
5
Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok!
6
Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem.
7
Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!
8
Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon.
9
Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsozaton.
10
Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
11
Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.
12
Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön.
13
Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
14
Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében! Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod!
15
Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!
16
Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet.
17
Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!
1
Ágyamon éjjelente kerestem őt, akit lelkemből szeretek, kerestem, de nem találtam.
2
Fölkelek azért, és bejárom a várost, az utcákat és a tereket; megkeresem, akit lelkemből szeretek! Kerestem, de nem találtam.
3
Rám találtak az őrök, akik a várost járják. Nem láttátok - kérdeztem -, akit lelkemből szeretek?
4
Alig mentem tovább tőlük, máris megtaláltam, akit lelkemből szeretek. Megragadtam, nem is engedem el, míg be nem vezetem anyám házába, szülőmnek szobájába.
5
Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!
6
Mi jön ott a puszta felől, mint valami füstoszlop? Mirha és tömjén illata veszi körül, az illatszerárus sokféle pora.
7
Nézd, Salamon gyaloghintója az, hatvan vitéz van körülötte Izráel vitézei közül!
8
Mindnyájan kardforgatók, gyakorlott harcosok, mindegyiknek kard van az oldalán, nem rettegnek éjszaka sem.
9
Gyaloghintót csináltatott magának Salamon király Libánon fáiból.
10
Oszlopait ezüstből csináltatta, támláját aranyból, ülését bíborból, belsejét szeretettel hímezték Jeruzsálem lányai.
11
Jertek ki, Sion lányai, nézzétek Salamon királyt a koronával, mellyel megkoronázta anyja nászának napján, szíve örömének napján!
1
De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok fátyolod mögött. Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely Gileád hegyéről hullámzik alá.
2
Két fogsorod olyan, mint a megnyírt juhnyáj, mely az úsztatóból jött fel: mindegyiknek van ikerpárja, nincs köztük hiányos.
3
Ajkad, mint a karmazsinfonál, és bájos vagy, ha beszélsz; halántékod, mint gránátalmagerezd a fátyolod mögött.
4
Nyakad oly karcsú, amilyennek Dávid tornya épült. Ezer kerek pajzs függ rajta, mind vitézek pajzsa.
5
Két melled, mint két őzike, mint gazellapár, mely liliomok közt legel.
6
Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, elmegyek a mirha-hegyre és a tömjénhalomra.
7
Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen.
8
Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom, jöjj hozzám a Libánonról! Nézz le az Amáná csúcsáról, a Szenír és a Hermón csúcsáról, az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről!
9
Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom, megdobogtattad szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával.
10
Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom! Mennyivel jobb szerelmed a bornál, olajod illatosabb minden balzsamnál.
11
Színméz csepeg ajkadról, menyasszonyom, méz és tej van a nyelveden, s ruháid illata, mint a Libánon illata!
12
Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút.
13
Paradicsomkert nőtt rajtad: gránátalmák édes gyümölcsökkel, ciprusok nárdusokkal,
14
nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj, sok tömjénfával, mirha és aloé, sok drága balzsammal;
15
kertekben levő kút, élő víz forrása, mely a Libánonról csörgedezik.
16
Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét!
1
Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
2
A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez;
3
és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem.
4
Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek." "Kezdettől fogva azért nem mondtam ezeket nektek, mert veletek voltam.
5
De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy?
6
Mivel ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket.
7
Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.
8
És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.
9
A bűn az, hogy nem hisznek énbennem;
10
az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem;
11
az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett."
12
"Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni:
13
amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.
14
Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.
15
Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek."
16
"Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem."
17
A tanítványai közül egyesek ezt kérdezték egymástól: "Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához?"
18
Így szóltak tehát: "Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél."
19
Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: "Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem?
20
Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul.
21
Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.
22
Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek:
23
és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit." "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
24
Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.
25
Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról.
26
Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek,
27
hanem maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem.
28
Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba; de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek."
29
Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: "Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz.
30
Most már tudjuk, hogy mindent tudsz és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél."
31
Jézus így válaszolt: "Most hiszitek?
32
De eljön az az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
33
Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot."
