1
Jaj a pártütő fiaknak - így szól az ÚR -, akik tervet szőnek, de nélkülem, szerződést kötnek, de akaratom ellenére, vétket vétekre halmozva!
2
Folyton Egyiptomba járnak, de engem nem kérdeznek meg. A fáraónál keresnek oltalmat, és menedéket Egyiptom árnyékában.
3
De majd szégyent vallotok a fáraó oltalmával, és pironkodni fogtok amiatt, hogy Egyiptom árnyékába menekültök!
4
Vezetői voltak már Cóanban, követei eljutottak Hánészig.
5
Mind szégyent vallanak azzal a haszontalan néppel. Nem segít és nem használ, sőt szégyent és gyalázatot hoz.
6
Fenyegető jövendölés Dél Behemótja ellen: A nyomorúság és elnyomás országába, ahol a nőstény és a hím oroszlán, a vipera és a repülő sárkány él, oda viszik szamarak hátán vagyonukat, tevék púpján kincseiket a haszontalan népnek,
7
Egyiptomnak, melynek segítsége üres hiábavalóság. Ezért nevezem őt tehetetlen szörnyetegnek.
8
Most pedig menj, és írd föl jelenlétükben egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon mindvégig örökre szóló okmányként!
9
Bizony engedetlen nép ez, hazug fiak, fiak, de nem akarnak hallgatni az ÚR tanítására.
10
Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! - a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat!
11
Hagyjátok abba ezt a módszert, változtassatok ezen az eljáráson! Hagyjatok békét nekünk Izráel Szentjével!
12
Ezért így szól Izráel Szentje: Mivel megvetitek ezt az igét, zsarolásban és csalásban bíztok, ezekre támaszkodtok,
13
azért úgy jártok bűnötökkel, mint a magas kőfal, ha megreped, és megdőlve leomlással fenyeget: bármely pillanatban összedőlhet.
14
Darabokra törik, mint a fazekas korsója, melyet kíméletlenül összetörtek: nem lehet találni törmelékei között akkora cserepet sem, amivel parazsat lehet venni a tűzhelyről, vagy vizet meríteni a tócsából.
15
Mert így szól az én Uram, az ÚR, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok,
16
inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek!
17
Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon.
18
De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.
19
Ne sírj többé, Sion népe, amely Jeruzsálemben laksz! Bizonyosan megkegyelmez az ÚR, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked.
20
És bár szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr, nem állítják többé félre tanítódat, hanem saját szemeddel láthatod tanítódat.
21
Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!
22
Tisztátalannak fogjátok tartani az ezüsttel bevont bálványszobrokat és az arannyal borított istenszobrokat. Kiszórod azokat, mint valami undokságot, és ezt mondod: Ki veletek!
23
Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas legelőn legel azon a napon.
24
Az ökrök és a szamarak, amelyek a szántóföldön dolgoznak, sózott abrakot esznek, amelyet lapáttal és villával raknak eléjük.
25
Minden magas hegyen és kiemelkedő halmon pedig csatornák lesznek, vízvezető árkok, a nagy öldöklés napján, amikor leomlanak a vártornyok.
26
Olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye, az izzó nap fénye pedig hétszeres lesz, a nappali fény hétszerese, azon a napon, amikor az ÚR bekötözi népe sérülését, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet.
27
Maga az ÚR jön a távolból, haragja lángol, méltóságteljesen emelkedik. Ajkán bősz harag, nyelve, mint a perzselő tűz.
28
Lehelete olyan, mint az áradó patak, amely nyakig ér, szakadozott rostában rostálja a népeket, és tévútra vezető zablát vet a népek szájába.
29
Úgy fogtok énekelni, mint az ünnepszentelés éjjelén, szívetek pedig úgy örül, mint a zarándok, aki fuvolaszó mellett megy az ÚR hegyére, Izráel Kősziklájához.
30
Fölmorajlik az ÚR fenséges szava, láthatóvá lesz sújtó karja, felbőszült haragjában, perzselő tűz lángjában, orkánban, zivatarban és jégverésben.
31
Megretten Asszíria az ÚR szavától. Bottal veri meg.
32
Valahányszor lesújt a büntető vessző, amellyel veri az ÚR, dob és citera szól, míg ő harcra emelt kézzel küzd ellene.
33
Mert régóta készen van a vesztőhely, készen áll a királynak is, mélyre és szélesre készítve, bőven van tűz is, fa is. Az ÚR lehelete úgy lobbantja lángra, mint egy kénköves patakot.
1
Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek segítségért! Lovakban reménykednek, a harci kocsik tömegében bíznak, és a lovasok nagy erejében; de nem tekintenek Izráel Szentjére, nem folyamodnak az ÚRhoz.
2
De ő is bölcs, és veszedelmet hoz, nem másítja meg szavait, hanem rátámad a gonoszok házára és a segítséget ígérő gonosztevőkre.
3
Hiszen Egyiptom csak ember, nem Isten! Lova is csak test, nem lélek! Ha kinyújtja kezét az ÚR, elbukik a segítő, elesik, akinek segített: együtt pusztulnak el mindnyájan.
4
Mert ezt mondta nekem az ÚR: Ahogyan morog az oroszlán vagy kölyke a zsákmány fölött, amikor összegyűl ellene valamennyi pásztor, és nem retten meg kiáltozásuktól, nem hunyászkodik meg zajuktól: úgy száll le a Seregek URa, hogy harcoljon Sion hegyéért és dombjáért.
5
Mint repdeső madársereg, úgy oltalmazza a Seregek URa Jeruzsálemet: oltalmazza és megmenti, megvédi és megtartja.
6
Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze eltávolodtatok, Izráel fiai!
7
Azon a napon mindenki megveti ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket bűnös kézzel készített.
8
Elbukik Asszíria, de nem férfiak kardjától, nem emberek kardja pusztítja el. Menekülnie kell a kard elől, ifjai robotosokká lesznek.
9
Kőszála ijedten menekül, vezérei megrémülve hagyják el a zászlót. Így szól az ÚR, kinek tüze a Sionon, kemencéje Jeruzsálemben van.
1
Igazságosan fog uralkodni a király és törvényesen fognak vezetni a vezérek.
2
Mindegyik olyan lesz, mint rejtekhely a szél ellen, és fedett hely zivatar idején, mint patak a száraz tájon, mint hatalmas kőszál árnyéka a kiszikkadt földön.
3
Nem lesznek homályosak a szemek, ha látni kell, figyelmesek lesznek a fülek, ha hallani kell.
4
A meggondolatlanok értelmesen gondolkoznak, a dadogó nyelvűek folyékonyan, világosan beszélnek.
5
Nem nevezik többé a bolondot nemesnek, és a gazembert sem mondják tisztességesnek.
6
Mert a bolond csak bolondot beszél, szívében álnokságot forral, elvetemülten jár el. Tévelygést hirdet az ÚRról, éhezni hagyja az éhes embert, megfosztja italától a szomjazót.
7
A gazembernek gonoszak az eszközei, és galádságot tervez: hazug beszéddel megrontja az alázatosokat, még ha a szegénynek igaza van is.
8
De a nemes lelkű nemesen gondolkozik, és kitart a nemes dolgok mellett.
9
Ti könnyelmű asszonyok, halljátok meg szavam! Ti elbizakodott leányok, figyeljetek beszédemre!
10
Alig egy év múlva reszkettek, ti elbizakodottak, mert nem lesz többé szüret, nem lesz gyümölcsszedés!
11
Borzadjatok, ti könnyelműek, reszkessetek, ti elbizakodottak! Vetkőzzetek meztelenre, csak ágyékkötőt öltsetek!
12
Mellet verve gyászoljátok a gyönyörű mezőket, a termő szőlőtőkét,
13
népem termőföldjét, melyet tövis és gaz ver föl, és a vigadozó város sok vidám házát!
14
Mert elhagyott lesz a kastély, elnémul a város lármája, a várhegy és a bástya barlang lesz mindörökre, ahol zebrák viháncolnak és nyájak legelésznek.
15
Végül kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor majd a puszta kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik.
16
A pusztában is jog lakik, a kertben igazság honol.
17
Az igazság békét teremt, és az igazság a békét és a biztonságot szolgálja örökké.
18
Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban.
19
De jégeső hull, és ledől az erdő, a város pedig elsüllyed a mélyben.
20
Boldogok vagytok, akik mindenütt víz mellett vethettek, és szabadjára engedhetitek az ökröt és a szamarat.
1
Saul pedig egyetértett István kivégzésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén.
2
Kegyes férfiak azonban eltemették Istvánt, és nagy siratást tartottak felette.
3
Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket.
4
Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét.
5
Fülöp lement Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust.
6
A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallották és látták azokat a jeleket, amelyeket tett.
7
A tisztátalan lelkek ugyanis sok megszállottból hangosan kiáltozva kimentek, sok béna és sánta is meggyógyult,
8
és nagy öröm volt abban a városban.
9
Már régebben élt abban a városban egy Simon nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Samária népét, mert valami igen nagynak állította magát.
10
A város apraja-nagyja hallgatott rá, és azt mondták: "Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje."
11
Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket.
12
De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek; férfiak és nők egyaránt.
13
Simon maga is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult.
14
Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.
15
Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában,
16
mert még egyikükre sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.
17
Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.
18
Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik,
19
és így szólt: "Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket."
20
Péter azonban ezt mondta neki: "Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát!
21
Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt.
22
Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát.
23
Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél."
24
Simon így válaszolt: "Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok."
25
Ők pedig bizonyságot tettek, és hirdették az Úr igéjét, azután visszaindultak Jeruzsálem felé; és közben sok samáriai faluban hirdették az evangéliumot.
26
Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen."
27
Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni,
28
visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát.
29
Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz."
30
Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?"
31
Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé.
32
Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját.
33
A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről."
34
Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?"
35
Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.
36
Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?"
37
(Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.")
38
Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt.
39
Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján.
40
Fülöp pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézáreába nem ért.
