1
Ha majd sorsvetéssel felosztjátok az országot birtokrészekre, ajánljatok fel szent ajándékul az országból az ÚRnak egy huszonötezer könyök hosszú és húszezer könyök széles területet! Az így körülhatárolt terület szent.
2
Ebből a szent helyé lesz egy ötszázszor ötszáz könyöknyi négyzet, körülötte pedig ötven könyök szélességű legelő lesz.
3
Ebből a megmért területből mérj ki egy huszonötezer könyök hosszú és tízezer könyök széles területet: ezen lesz a szent hely, amely igen szent.
4
Az ország szent területe ez: a papoké, a szentély szolgáié lesz, akik a szent szolgálat végzésére járulnak az ÚRhoz. Itt lesz hely a házaik számára, és itt lesz a szentély szent területe.
5
Huszonötezer könyök hosszú és tízezer könyök széles hely pedig a lévitáké lesz, akik a templomnál teljesítenek szolgálatot. Ez lesz a birtokuk és lakóhelyük.
6
Adjatok a városnak birtokul egy ötezer könyök széles és huszonötezer könyök hosszú területet a felajánlott szent terület mentén! Izráel egész házáé lesz ez.
7
A fejedelemé lesz a föld a felajánlott szent területnek és a város birtokának mindkét oldalán a felajánlott szent terület mellett, meg a város birtoka mellett a nyugati szélétől nyugat felé, a keleti szélétől kelet felé. Hosszúsága olyan lesz, mint az egyes törzsek osztályrészeié, a nyugati határtól a keleti határig.
8
Ez a föld lesz a fejedelmek birtoka Izráelben, és többé ne nyomorgassák népemet. A többi földet pedig adják át Izráel háza törzseinek.
9
Így szól az én Uram, az ÚR: Most már elég volt, Izráel fejedelmei! Hagyjatok fel az erőszakkal és a bántalmazással, törvény és igazság szerint járjatok el! Ne űzzétek ki többé népemet örökségéből! - így szól az én Uram, az ÚR.
10
Hiteles mérleget, éfát és batot használjatok!
11
Az éfá és a bat azonos űrtartalmú legyen. A bat a hómernak egy tizedrésze legyen, és az éfá is a hómernak egy tizedrésze legyen; a hómert kell alapul venni.
12
A sekel húsz géra, az ötsekeles öt sekel súlyú legyen, a tízsekeles pedig tíz sekel. A mina ötven sekel súlyú legyen nálatok.
13
Adományként ajánljatok föl minden hómer búzából egyhatod éfát, és minden hómer árpából egyhatod éfát.
14
Az olajból rendelt rész, battal mérve az olajat, ez: minden kór olajból egytized bat. Tíz bat tesz ki egy hómert, ahogyan tíz bat tesz ki egy kórt is.
15
Izráel nyájaiból minden kétszáz juh után adjatok egy bárányt, ételáldozatnak, égőáldozatnak és békeáldozatnak, hogy engesztelést végezzenek velük - így szól az én Uram, az ÚR.
16
Az ország egész népe járuljon hozzá ehhez az adományhoz, amely Izráel fejedelmét illeti.
17
A fejedelem kötelessége pedig az lesz, hogy égőáldozatokat, ételáldozatot és italáldozatot vigyen az ünnepeken, újholdkor és szombatonként, meg Izráel házának valamennyi ünnepén. Ő készíttessen vétekáldozatot, égőáldozatot és békeáldozatot, hogy engesztelést végezzenek Izráel házáért.
18
Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Az első hónap első napján végy egy hibátlan bikaborjút, és mutass be vétekáldozatot a szentélyért!
19
A pap vegyen a vétekáldozat véréből, és kenje meg a templom ajtófélfáját, meg az oltár felső tömbjének négy sarkát és a belső udvar kapujának ajtófélfáját.
20
Így kell tenni a hónap hetedik napján a tévedésből vagy tudatlanságból vétkezők miatt, és így végezzetek engesztelést a templomért!
21
Az első hónap tizennegyedik napján ünnepeljétek meg a páskát! Az ünnep hét napján kovásztalan kenyeret kell enni.
22
A fejedelem készíttessen azon a napon egy bikát vétekáldozatul önmagáért és az ország egész népéért.
23
Az ünnepnek mind a hét napján készíttessen hét hibátlan bikát és hét hibátlan kost égőáldozatul az ÚRnak, hét napon át mindennap; vétekáldozatul pedig naponként egy kecskebakot.
24
Ételáldozatul készíttessen egy éfá lisztet bikánként és egy éfát kosonként, olajból pedig egy hínt minden éfá liszthez.
25
A hetedik hónap tizenötödik napján, az ünnepen ugyanúgy készíttessen vétekáldozatot, égőáldozatot, ételáldozatot és olajat, mint ezen a hét napon.
1
Ezt mondja az én Uram, az ÚR: A belső udvar keletre néző kapuja legyen bezárva a hat munkanapon, de szombaton és újhold napján legyen nyitva.
2
Ha a fejedelem a kapu csarnokán át kívülről bemegy, álljon oda a kapunak az ajtófélfájához, és míg a papok elkészítik égőáldozatát és békeáldozatát, ő imádkozzék a kapu küszöbén, azután menjen ki; de a kaput ne zárják be estig.
3
Az ország népe is ennek a kapunak a bejáratánál imádkozzék szombaton és újholdkor az ÚR színe előtt.
4
Az az égőáldozat, amelyet a fejedelem mutat be az ÚRnak a nyugalom napján, hat hibátlan bárány és egy hibátlan kos legyen.
5
Az ételáldozat legyen egy éfá liszt a kos mellé, a bárányok mellé pedig adjon annyi ételáldozatot, amennyit akar; továbbá egy hín olajat minden éfá liszthez.
6
Újhold napján adjon egy hibátlan bikaborjút, hat bárányt meg egy kost; ezek is hibátlanok legyenek!
7
A bika mellé egy éfá lisztet, a kos mellé is egy éfát készítsen ételáldozatul, a bárányok mellé pedig annyit, amennyit akar; továbbá egy hín olajat minden éfá liszthez.
8
Ha bemegy a fejedelem, a kapu csarnokán át menjen be, és ugyanazon az úton távozzék.
9
De ha az ország népe megy be az ÚR színe elé az ünnepeken, akkor aki az északi kapun át ment be, hogy imádkozzék, az a déli kapun át távozzon; aki pedig a déli kapun át ment be, az az északi kapun át távozzon. Ne azon a kapun át térjen vissza, amelyen bement, hanem a szemben levőn át távozzon.
10
A fejedelem pedig ugyanakkor menjen be, amikor azok bemennek, és akkor távozzon, amikor azok távoznak.
11
A különféle ünnepeken legyen az ételáldozat egy éfá liszt egy bika mellé, egy éfá egy kos mellé, a bárányok mellé annyi, amennyit akar; az olajból pedig egy hín minden éfá liszthez.
12
Ha a fejedelem önkéntes áldozatot készíttet, akár égőáldozatot, akár békeáldozatot mutat be önkéntes áldozatul az ÚRnak, akkor nyittassa ki a keletre néző kaput, és úgy készíttesse el égőáldozatát vagy békeáldozatát, ahogyan a nyugalom napján szokta elkészíttetni. Amikor távozik, zárják be a kaput utána.
13
Készíttessen naponként egy egyéves hibátlan bárányt égőáldozatul az ÚRnak; minden reggel készíttesse el.
14
Ételáldozatul készíttessen hozzá minden reggel egyhatod rész éfá lisztet és egyharmad hín olajat, hogy azt a lisztbe keverjék. Az ÚRnak szóló ételáldozat ez, örök érvénnyel, állandóan.
15
Így készítsék el a bárányt, az ételáldozatot és az olajat minden reggel, állandó égőáldozat ez.
16
Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Ha a fejedelem ajándékot akar adni a tulajdonából valamelyik fiának, az a fiáé lehet, mert az ő tulajdon birtokuk az.
17
De ha az egyik szolgájának ad ajándékot a tulajdonából, csak a felszabadítás évéig lehet azé, azután visszaszáll a fejedelemre, mert az ő tulajdona az, és a fiaié lesz.
18
A nép tulajdonából azonban nem vehet el a fejedelem, hogy ki ne szorítsa őket birtokukból. A maga birtokából adjon részt a fiainak, nehogy elszéledjen népem a maga birtokáról.
19
Azután bevitt engem oda, ahol a kapu mellett a papoknak rendelt szent kamrák voltak, amelyek északra néztek. Volt ott a nyugati szélén egy helyiség.
20
Ezt mondta nekem: Ezen a helyen főzzék a papok a jóvátételi áldozatot meg a vétekáldozatot, és ott süssék az ételáldozatot, mert nem szabad kivinniük a külső udvarba, hogy a nép meg ne érintse a szent dolgokat.
21
Azután kivitt a külső udvarba, és odavezetett az udvar négy sarkához: az udvar mindegyik sarkában egy-egy kisebb udvar volt.
22
Negyven könyök hosszú és harminc könyök széles kisebb udvarok voltak az udvar négy sarkában, egyforma méretűek voltak mind a négy sarokban.
23
Mind a négyet kerítés vette körül, a kerítések mellett pedig tűzhelyek voltak készítve körös-körül.
24
Azt mondta nekem: Ezek a konyhák; itt főzik a templom szolgái a népnek jutó részt az áldozatból.
1
Pál, Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola az Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint,
2
az örök élet reménységére, amelyet az Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért,
3
igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével: erre kaptam megbízást a mi üdvözítő Istenünk rendeléséből.
4
Titusznak, a közös hitben való igaz fiamnak: Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől.
5
Azért hagytalak Krétában, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked:
6
ha van olyan, aki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek.
7
A püspök ugyanis, mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső,
8
hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos, kegyes, önmegtartóztató,
9
aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket.
10
Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, különösen a körülmetéltek között.
11
Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért azt tanítják, amit nem volna szabad.
12
Valaki közülük, saját prófétájuk mondta: "A krétaiak mindig hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség."
13
Ez a vélemény igaz. Éppen ezért kímélet nélkül fedd őket, hogy egészséges legyen a hitük,
14
ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival.
15
Minden tiszta a tisztának, de a fertőzötteknek meg a hitetleneknek semmi sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük.
16
Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre teljesen alkalmatlanok.
1
Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással,
2
hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek;
3
ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra;
4
neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket,
5
és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét.
6
Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben;
7
te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot,
8
beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk.
9
A szolgákat intsd, hogy engedelmeskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, ne feleseljenek,
10
ne lopjanak, hanem tanúsítsanak igazi, teljes megbízhatóságot, hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben.
11
Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek,
12
és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban,
13
mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését,
14
aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.
15
Ezt hirdesd. Ints és feddj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged.
1
Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat a hatóságoknak és a felsőbbségeknek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre.
2
Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.
3
Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők.
4
De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete,
5
nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által,
6
akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által,
7
hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.
8
Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöljárni: ezek jók és hasznosak az embereknek.
9
De kerüld az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és hiábavalók.
10
A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki,
11
tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét.
12
Amikor majd elküldöm hozzád Artemászt vagy Tükhikoszt, igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet.
13
Zénászt, a törvénytudót, és Apollóst gondosan engedd útnak, hogy semmiben se legyen hiányuk.
14
De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl ott, ahol sürgős segítségre van szükség, nehogy gyümölcstelenek legyenek.
15
Köszöntenek téged valamennyien, akik velem vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben. A kegyelem legyen mindnyájatokkal!
