1
Azután így beszélt Mózes Izráel fiai törzsfőihez: Ezt parancsolta az ÚR:
2
Ha férfi tesz fogadalmat az ÚRnak, vagy esküt tesz arra, hogy megtartóztatja magát, ne szegje meg a szavát, hanem tegyen meg mindent úgy, ahogyan kimondta.
3
De ha nő tesz fogadalmat az ÚRnak, és önmegtartóztatásra kötelezi magát még leánykorában, apja házában,
4
ha apja hallotta fogadalmát és azt, hogy önmegtartóztatásra kötelezte magát, és nem ellenezte az apja, akkor érvényes minden fogadalma, és érvényes minden elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott.
5
Ha azonban ellene mond neki az apja, amikor hallja őt, akkor nem érvényes semmiféle fogadalma vagy elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott. És az ÚR megbocsát neki, mert az apja mondott neki ellene.
6
Ha pedig úgy megy férjhez, hogy fogadalom terheli, vagy meggondolatlan beszéddel kötelezte el magát,
7
és a férje hallott róla, de amikor hallott róla, nem mondott ellene, akkor érvényesek a fogadalmai, és az az elkötelezés is érvényes, amellyel önmegtartóztatást fogadott.
8
De ha a férje ellentmond neki, amikor hall róla, akkor érvénytelenné teszi az asszony fogadalmát, amely őt terheli, és a meggondolatlan beszédet, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát. Az ÚR is megbocsát neki.
9
Az özvegynek vagy férjétől elbocsátottnak minden fogadalma érvényes, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát.
10
Ha már a férje házában tesz fogadalmat egy asszony, vagy esküvel kötelezi magát önmegtartóztatásra,
11
és meghallja a férje, de nem ellenzi, és nem mond neki ellent, akkor érvényes az asszony minden fogadalma, és érvényes minden elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott.
12
De ha a férje határozottan érvénytelenné teszi a fogadalmakat, amikor meghallja azokat, akkor nem érvényes semmi abból, amit kimondott fogadalomként vagy elkötelezésként. A férje érvénytelenné tette azokat, és az ÚR is megbocsát neki.
13
Minden fogadalmat és minden esküt, amellyel önmegtartóztatásra kötelezi magát, a férje tesz érvényessé, és a férje tesz érvénytelenné.
14
De ha a férje egy teljes napig nem ellenzi, akkor érvényessé teszi minden fogadalmát vagy minden elkötelezését, amely terheli. Érvényessé tette azokat, mert nem ellenezte, amikor meghallotta.
15
De ha később akarja érvénytelenné tenni azokat, mint amikor hallott róluk, akkor őt terheli az asszony bűne.
16
Ezeket a rendelkezéseket parancsolta az ÚR Mózesnek a férjre és a feleségre, az apára és a leányra vonatkozólag, amikor az leánykorában apja házában van.
1
Azután így beszélt az ÚR Mózeshez:
2
Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon, azután odakerülsz elődeidhez.
3
Mózes így beszélt a néphez: Fegyverezzetek föl magatok közül férfiakat a harcra, támadjátok meg Midjánt, és álljatok bosszút Midjánon az ÚRért.
4
Ezret küldjetek egy-egy törzsből, Izráel mindegyik törzséből a harcba.
5
Kivezényeltek tehát Izráel soraiból törzsenként ezret: tizenkétezer harcra fölfegyverzett embert.
6
Azután elküldte őket Mózes a harcba, törzsenként ezret; velük együtt Fineást, Eleázár pap fiát is, mert ő kezelte a szent eszközöket és a riadót jelző harsonákat.
7
Harcot kezdtek Midján ellen, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek, és megöltek minden férfit.
8
Megölték Midján királyait is a lemészároltakkal együtt: Evit, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát: Midján öt királyát. Megölték fegyverrel Bálámot, Beór fiát is.
9
Midján asszonynépét és a családtagokat azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és elzsákmányoltak minden állatot, jószágot és egész vagyonukat.
10
Fölperzseltek lakóhelyükön minden várost és sátortábort.
11
Azután fogták az egész zsákmányt és minden embert és állatot, amelyet elfogtak,
12
és odavitték Mózeshez, Eleázár paphoz és Izráel fiai közösségéhez a foglyokat és a megszerzett zsákmányt a táborba, Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.
13
Mózes, Eleázár pap és a közösség összes vezető emberei kivonultak eléjük a táboron kívülre.
14
De Mózes megharagudott a haderő vezetőire, az ezredesekre és a századosokra, akik megjöttek a megvívott harcból.
15
Ezt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az összes asszonynépet?!
16
Hiszen ők csábították hitszegésre az ÚR ellen Izráel fiait Bálám tanácsa szerint Peór kedvéért! Ezért érte csapás az ÚR közösségét.
17
Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket, és öljetek meg minden nőt is, aki úgy ismert férfit, hogy vele hált.
18
De hagyjatok életben minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást.
19
Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig. Mindaz, aki megölt valakit, vagy megérintett egy elesettet, tisztítsa meg magát a harmadik napon, meg a hetedik napon is, a foglyokkal együtt.
20
Tisztítsatok meg minden ruhát, bőrholmit, kecskeszőrkészítményt és minden faeszközt.
21
Eleázár pap pedig ezt mondta a katonáknak, akik megjárták a háborút: Ez a törvény rendelkezése, amelyet az ÚR parancsolt meg Mózesnek:
22
Az arany-, ezüst-, réz-, meg vas-, cin- és ólomholmit,
23
mindazt, ami tűzálló, tartsátok tűzbe, hogy megtisztuljon, de még tisztítóvízzel is tisztítsátok meg. A nem tűzálló dolgokat pedig merítsétek vízbe!
24
Ruhátokat is mossátok ki a hetedik napon, hogy tiszták legyetek. Azután bejöhettek a táborba.
25
Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek:
26
Vedd számba a foglyul ejtett embereket és állatokat, Eleázár pappal és a közösség családfőivel együtt.
27
Felezd meg a zsákmányt a hadba vonult harcosok és az egész közösség között.
28
Végy el egy részt az ÚRnak a hadba vonult harcosoktól, ötszázból egyet: embert, marhát, szamarat és juhot egyaránt.
29
Az egyik feléből vegyétek el ezt, és adjátok Eleázár papnak az ÚRnak szóló fölajánlásként.
30
Az Izráel fiainak jutott felerészből pedig végy el ötvenenként egyet: embert, marhát, szamarat, juhot és mindenféle állatot egyaránt. Add azokat a lévitáknak, akik az ÚR hajlékánál teljesítenek szolgálatot.
31
Mózes és Eleázár pap úgy járt el, ahogyan az ÚR parancsolta Mózesnek.
32
Ez volt az a prédának megmaradt zsákmány, amelyet prédául ejtett a hadinép: hatszázhetvenötezer juh,
34
és hatvanegyezer szamár.
35
Ember pedig harminckétezer lélek, olyan nők, akik nem ismerték a férfival való hálást.
36
Ez volt az egyik fele, a hadbavonultak része, szám szerint háromszázharminchétezer-ötszáz juh.
37
Az ÚRnak járó rész hatszázhetvenöt juh volt.
38
Továbbá harminchatezer marha, ebből az ÚRnak járó rész hetvenkettő volt.
39
Továbbá harmincezer-ötszáz szamár, ebből az ÚRnak járó rész hatvanegy volt.
40
Ember volt tizenhatezer, közülük az ÚRnak járó rész harminckét lélek volt.
41
Mózes odaadta Eleázár papnak az ÚRnak fölajánlott részt, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
42
Az Izráel fiainak jutott felerészt elvette Mózes a harcosoktól.
43
A közösségre eső felerész ez volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh,
45
és harmincezer-ötszáz szamár,
46
ember pedig tizenhatezer lélek.
47
Az Izráel fiainak jutott felerészből elvett Mózes minden ötven emberből és állatból egyet, és odaadta azokat a lévitáknak, akik az ÚR hajlékánál teljesítettek szolgálatot, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
48
Akkor odamentek Mózeshez a sereg egységeinek a parancsnokai, az ezredesek és a századosok,
49
és ezt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid, számbavettük a ránk bízott harcosokat, és senki sem hiányzik közülünk.
50
Ezért elhozta mindenki az ÚRnak szóló áldozatul, amit talált: az aranyékszereket, a karkötőket és a karpereceket, a pecsétgyűrűket, a fülbevalókat és a nyakláncokat, hogy engesztelést szerezzenek nekünk az ÚR előtt.
51
Mózes és Eleázár pap átvette tőlük az aranyat és az összes ékszerfélét.
52
Az összes arany, amelyet az ezredesek és századosok fölajánlottak az ÚRnak tizenhatezer-hétszázötven sekel súlyú volt.
53
Minden katona magának is tartott meg zsákmányt.
54
Mózes és Eleázár pap átvették az aranyat az ezredesektől és századosoktól, és bevitték a kijelentés sátrába az ÚR elé, emlékeztetőül Izráel fiaira.
1
Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában tartózkodni, mivel a zsidók meg akarták ölni.
2
Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátorünnep.
3
Testvérei ekkor ezt mondták neki: "Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel.
4
Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt."
5
Mert a testvérei sem hittek benne.
6
Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas.
7
Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak.
8
Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el."
9
Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában.
10
Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem - amennyire lehetett - titokban.
11
A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: "Hol van ő?"
12
És sokat suttogtak róla a sokaságban: némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: "Nem az, sőt félrevezeti a népet."
13
De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a zsidóktól.
14
Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett.
15
Csodálkoztak a zsidók ezen, és ezt kérdezték: "Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta?"
16
Jézus erre így válaszolt nekik: "Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem.
17
Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.
18
Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, abban nincs hamisság.
19
Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni?"
20
A sokaság erre ezt mondta: "Ördög van benned: ki akar téged megölni?"
21
Jézus így válaszolt nekik: "Egyetlen dolgot vittem véghez, és mindnyájan megütköztök rajta.
22
Minthogy a körülmetélkedést Mózes rendelte el nektek - nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van -, és szombaton is körülmetélitek az embert.
23
Ha körülmetélitek az embert szombaton, hogy ne sértsék meg Mózes törvényét, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton?
24
Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet."
25
A jeruzsálemiek közül ekkor így szóltak némelyek: "Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni?
26
És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Talán bizony felismerték a vezetők, hogy ő a Krisztus?
27
Csakhogy róla tudjuk, honnan való; amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való."
28
Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: "Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én mégsem önmagamtól jöttem, hanem az, aki engem elküldött, igaz, ti őt nem ismeritek.
29
Én ismerem őt, hiszen tőle származom, és ő küldött el engem."
30
El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája.
31
A sokaságból sokan hittek benne, és ezt mondták: "A Krisztus, amikor eljön, tesz-e több jelt, mint amennyit ez tett?"
32
Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy fogják el őt.
33
Jézus ekkor így szólt: "Még egy kis ideig veletek vagyok, de elmegyek ahhoz, aki elküldött engem.
34
Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek."
35
A zsidók erre így beszéltek egymás között: "Hova akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök között lévő szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani?
36
Miféle beszéd ez: Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?"
37
Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!
38
Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!"
39
Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.
40
A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: "Valóban ez a próféta."
41
Mások így szóltak: "A Krisztus ez." Többen pedig ezt mondták rá: "Csak nem Galileából jön el a Krisztus?
42
Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Krisztus?"
43
Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban:
44
némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét.
45
A szolgák ekkor visszamentek a főpapokhoz és farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: "Miért nem hoztátok ide?"
46
A szolgák így feleltek: "Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő."
47
A farizeusok ezt mondták nekik: "Titeket is megtévesztett?
48
Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki?
49
De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!"
50
Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk:
51
"Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?"
52
Azok pedig így válaszoltak neki: "Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta."
53
Ezután mindenki hazament.
