1
Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet!
2
Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt.
3
Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt.
4
De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek!
5
A benneteket éltető vért pedig számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét.
6
Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert.
7
Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!
8
Isten azt mondta Nóénak és fiainak:
9
Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal,
10
meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, állattal és minden földi élőlénnyel; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel.
11
Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására.
12
Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre:
13
szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.
14
Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn,
15
akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására.
16
Ha ott lesz az ív a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön.
17
Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet minden földi élővel kötöttem.
18
Ezek voltak Nóé fiai, akik kijöttek a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Hám Kánaán ősatyja.
19
Ezek hárman Nóé fiai, és ezek népesítették be az egész földet.
20
Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett.
21
Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában.
22
Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kintlevő két testvérének.
23
Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét.
24
Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia,
25
ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt!
26
Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája!
27
Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája!
28
Az özönvíz után Nóé még háromszázötven évig élt.
29
Nóé teljes életkora kilencszázötven év volt, amikor meghalt.
