1
Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2
Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok!
3
Tűrjétek el, ha én is beszélek, s miután beszéltem, gúnyolhattok.
4
Hiszen nem emberek miatt panaszkodom, nem ok nélkül türelmetlenkedem!
5
Forduljatok felém, szörnyedjetek el, és tegyétek kezeteket a szátokra!
6
Ha rágondolok, megzavarodom, és reszketés fogja el testemet.
7
Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak.
8
Ivadékaik előttük jutnak jómódba, sarjadékaik szemük láttára.
9
Házukban békesség van, rettegés nélkül, nincs rajtuk Isten vesszeje.
10
Bikája hág, és nem hiába, tehene ellik, és nem vetél el.
11
Kieresztik kisfiaikat, mint a juhokat, és ugrándoznak gyermekeik.
12
Dob és citera mellett énekelnek, és síp hangjánál örvendeznek.
13
Jólétben töltik napjaikat, és csendesen szállnak le a holtak hazájába.
14
Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról!
15
Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk, és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk?
16
Pedig jólétük nincs a kezükben. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!
17
Hányszor kialszik a bűnösök mécsese, veszedelem éri őket, és pusztulást osztogat Isten haragja!
18
Olyanok lesznek, mint a szél hordta törek, és mint a polyva, melyet elragadott a forgószél.
19
Csak fiainak tartogat veszedelmet az Isten? Neki fizet meg, majd megtudja!
20
Saját szemével látja meg romlását, és a Mindenható izzó haragját issza.
21
Mert mit törődik már halála után háza népével, ha hónapjainak száma elfogyott?
22
Kioktathatja-e valaki az Istent? Hiszen ő ítélkezik a magasság lakói fölött is!
23
Az egyik meghal ereje teljében, minden gondtól mentesen és nyugodtan.
24
Lágyéka tele van kövérséggel, csontjaiban zsíros velő van.
25
A másik pedig meghal keserű lélekkel, mert nem élvezte a jót.
26
Egyformán a porba kell feküdniük: ellepik őket a férgek.
27
Látjátok, ismerem gondolataitokat, és az ellenem szőtt fondorlatokat.
28
Mert azt mondjátok: Hol van az előkelők háza, hol van a sátor, ahol a bűnösök laknak?
29
Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik utazni szoktak, és nem ismeritek intéseiket,
30
hogy a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé viszi őket?
31
Ki veti szemére dolgait, ki fizet meg neki tetteiért?
32
Ha kiviszik a temetőbe, sírdombja fölött őrködnek.
33
Édesek neki a völgy hantjai, és sok ember vonul utána, meg előtte is számtalan.
34
Miért akartok hiábavalósággal vigasztalni? Válaszaitokból a rosszindulat beszél.
