1
Te pedig kezdj siratóéneket Izráel fejedelmeiről,
2
és mondd: Mi volt anyád? Nőstény oroszlán, oroszlánok között hevert, ifjú oroszlánok között nevelte föl a kölykeit.
3
Nagyra nevelte egyik kölykét, ifjú oroszlán lett az, és megtanult zsákmányt ejteni, embert is evett.
4
De népeket hívtak össze ellene, foglyul ejtették vermükben, és megláncolva vitték el Egyiptom földjére.
5
Amikor anyja látta, hogy hiába várja, oda lett a reménysége, fogta egy másik kölykét, és azt tette ifjú oroszlánná.
6
Ez járt-kelt az oroszlánok között, ifjú oroszlánná lett, és megtanult zsákmányt ejteni, embert is evett.
7
Lerontotta palotáikat, rommá tette városaikat, rettegett az egész ország hangos ordításától.
8
De összefogtak ellene a környező tartományok népei, és kivetették rá hálójukat, foglyul ejtették vermükben.
9
Láncra verve ketrecbe zárták, és elvitték Babilónia királyához, elvitték a börtönbe, hogy ne hallják többé a hangját Izráel hegyein.
10
Olyan volt anyád, mint egy szőlőtő a szőlőskertben, amelyet víz mellé ültettek: termékeny volt, sok hajtása lett a sok víztől.
11
Erős vesszői nőttek, királyi pálcának valók, magas volt, kiemelkedett a fák lombja közül, kitűnt magasságával és sok levelével.
12
De a harag kiszaggatta, földre terítette, a keleti szél leszárította gyümölcsét, erős vesszői letöredeztek, és elszáradtak, tűz emésztette meg őket.
13
Most a pusztába van ültetve, a szikkadt és szomjú földbe.
14
Tűz csapott ki vesszőjéből, megemésztette hajtásait és gyümölcsét. Nincs rajta több erős vessző, királyi pálca. Siratóének ez, siratóének lett.
