1
Halljátok meg ezt, ti papok! Figyelj jól, Izráel háza! Hallgass ide, királyi udvar, mert nektek szól az ítélet, hiszen csapdává lettetek Micpában, és kifeszített hálóvá a Tábór-hegyen!
2
Belemerültek a hűtlenek az erkölcstelenségbe, de én mindnyájukat megfenyítem.
3
Én ismerem Efraimot, Izráel nincs elrejtve előlem: De te, Efraim, most is paráználkodsz, tisztátalan vagy, Izráel!
4
Tetteik nem engedik, hogy megtérjenek Istenükhöz, mert parázna lelkület van bennük, nem ismerik az URat.
5
Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, és elbukik Izráel és Efraim a maga bűne miatt, Júda is elbukik velük együtt.
6
Juhokat és marhákat áldozva mennek keresni az URat, de nem találják: elzárkózott előlük.
7
Hűtlenek lettek az ÚRhoz, törvénytelen fiakat nemzettek, de majd fölemészti őket az újholdünneplés birtokukkal együtt.
8
Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, és a trombitát Rámában, lármázzátok föl Bét-Ávent, riasszátok Benjámint!
9
Efraim pusztává lesz a fenyítés napján, Izráel törzseinek tudtára adom ezt az elhatározást.
10
Júda fejedelmei határrontók lettek, rájuk zúdítom haragomat, mint a vizet.
11
Elnyomás éri Efraimot, ítélet töri össze, mert elvetemült lett, hiábavalóságot követ.
12
Ezért én olyan leszek Efraimban, mint a moly, és Júda házában, mint a rothadás.
13
Látta Efraim a betegségét, Júda is a fekélyét, ezért Efraim Asszíriába járt, a nagy királyhoz küldözgetett. De az nem tud meggyógyítani benneteket, nem orvosolja fekélyeteket.
14
Rátámadok Efraimra, mint az oroszlán, és Júda házára, mint az oroszlánkölyök. Én magam tépem szét, aztán elmegyek, és elviszem menthetetlenül.
15
Majd visszavonulok lakóhelyemre, amíg meg nem bűnhődnek, és hozzám nem folyamodnak. Nyomorúságukban keresnek majd engem.
