1
A karmesternek: "A messzi fák galambja" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban. Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és gyötörnek engem.
2
Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen.
3
Ha félek is, benned bízom!
4
Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!
5
Szüntelenül elferdítik szavaimat, minden gondolatukkal rosszat akarnak nekem.
6
Összefognak, lesben állnak, lépteimet figyelik, mert az életemre törnek.
7
Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem!
8
Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!
9
Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van.
10
Istenben, akinek igéjét dicsérem, az ÚRban, akinek igéjét dicsérem,
11
Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!
12
Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat.
13
Hiszen megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy járhassak Isten színe előtt az élet világosságában.
1
A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.
2
A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.
3
Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.
4
Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.
5
Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
6
Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.)
7
Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!
8
Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!
9
Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,
10
mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.
11
Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
1
A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele. Valóban igazat beszéltek, ti hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött?
2
Hiszen álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal érvényesüljetek.
3
Pártütők a bűnösök, már amikor a világra jönnek, tévelygők a hazugok, amint megszületnek.
4
Mérgük olyan, mint a kígyóméreg, olyanok, mint a süket vipera, amelynek oly tompa a füle,
5
hogy nem hallja a kígyóbűvölőt, a varázslásban jártas igézőt.
6
Istenem, törd össze szájukban a fogakat! Zúzd össze, URam, az oroszlánok állkapcsát!
7
Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz! Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák!
8
Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik, vagy mint az elvetélt magzat, amely nem látott napvilágot.
9
Mielőtt tüske nőne cserjéteken, ragadja el a forgószél, akár élő, akár elszáradt.
10
Örül az igaz, ha látja a megtorlást, lába a bűnösök vérében fürdik.
11
Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!
1
A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg. Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól!
2
Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!
3
Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó URam!
4
Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg!
5
Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.)
6
Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
7
Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki.
8
De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket.
9
Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.
10
Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét.
11
Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk!
12
Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!
13
Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.)
14
Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
15
Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak.
16
Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok.
17
Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!
1
A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer edómi embert.
2
Ó Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket!
3
Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult.
4
Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket.
5
De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől. (Szela.)
6
Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!
7
Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét.
8
Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám,
9
Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom!
10
Ki visz el az erős városba, ki vezet el engem Edómba?
11
Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel!
12
Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér!
1
A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.
2
Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.
3
Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!
4
Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)
5
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
6
Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
7
Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.
8
Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)
9
Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.
10
Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!
11
Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő;
12
nálad van, URam, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.
1
Egy szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették.
2
A farizeusok közül némelyek megkérdezték: "Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?"
3
Jézus így válaszolt nekik: "Vajon azt sem olvastátok, amit Dávid tett, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak?
4
Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak."
5
És kijelentette nekik: "Az Emberfia ura a szombatnak."
6
Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt.
7
Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust: gyógyít-e szombaton; hogy ily módon találjanak valamit, amivel vádolhatják.
8
Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Kelj fel, és állj a középre!" Az felkelt és odaállt.
9
Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Megkérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?"
10
És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze.
11
Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.
12
Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát.
13
Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:
14
Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
15
Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek,
16
Júdást, a Jakab fiát, és Júdás Iskáriótest, aki árulóvá lett.
17
Azután lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, a Tenger-mellékéről, Tíruszból és Szidónból. Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből.
18
Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak.
19
Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
20
Ő pedig tanítványaira nézett, és így szólt: "Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa.
21
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.
22
Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért.
23
Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal."
24
"De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat!
25
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok!
26
Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!"
27
"Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket;
28
áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.
29
Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg.
30
Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza.
31
És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük."
32
"Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
33
És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik.
34
És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik.
35
Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.
36
Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas."
37
"Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.
38
Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek."
39
Példázatot is mondott nekik: "A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe?
40
A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere.
41
Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát?
42
Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből."
43
"Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.
44
Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.
45
A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.
46
Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?"
47
"Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló.
48
Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve.
49
Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult."
