1
Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt. Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.
2
Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.
3
Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.
4
Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.
5
Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.
6
Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.
7
Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
8
Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.
9
De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek.
10
Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.
11
De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.
1
A karmesternek: Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent!
2
Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők dühöngésétől!
3
Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal.
4
Rejtekhelyről lövöldöznek a feddhetetlenre, hirtelen lőnek rá, nem félnek.
5
Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket?
6
Álnokságot terveznek, titokban tartják tervüket. Mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve.
7
De Isten kilövi rájuk nyilát hirtelen, és megsebesülnek.
8
Saját nyelvük buktatja el őket, aki csak látja, fejét csóválja.
9
Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit.
10
Örülni fog az ÚRban az igaz, mert nála talált oltalmat, dicséretet mondanak a tiszta szívűek.
1
A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat.
2
Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember.
3
Erőt vettek rajtunk a bűnök, de te megbocsátod vétkeinket.
4
Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!
5
Félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk, szabadító Istenünk! Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken,
6
aki hegyeket hoztál létre erőddel, és hatalmat öltöttél magadra,
7
lecsillapítottad a tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását.
8
Ezért félnek jeleidtől még a föld határain lakók is. Kelet és nyugat tájait ujjongásra indítod.
9
Gondoskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod, Isten patakja tele van vízzel. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a földről.
10
Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, záporesővel porhanyítod, növényzetét megáldod.
11
Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad.
12
Legelők sarjadnak a pusztán, ujjongás övezi a halmokat.
13
Nyájak lepik el a legelőket, a völgyeket gabona borítja, ujjonganak és énekelnek.
1
A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek!
2
Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!
3
Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.
4
Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.)
5
Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között:
6
Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki!
7
Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.)
8
Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét!
9
Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.
10
Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.
11
Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra.
12
Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.
13
Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat,
14
melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban.
15
Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.)
16
Jertek, halljátok, ti istenfélők mind, hadd mondjam el, mit tett velem!
17
Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta.
18
Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr.
19
De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.
20
Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.
1
A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői.
2
Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt.
3
De az igazak örülnek, vigadnak; Isten színe előtt vígan örvendeznek.
4
Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! ÚR az ő neve, vigadjatok színe előtt!
5
Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában.
6
Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen.
7
Ó Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela)
8
rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt.
9
Bőven adtál esőt örökségedre, ó Isten, és a fáradtat megerősítetted.
10
Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz a nyomorultról, Istenem!
11
Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének:
12
A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak.
13
Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal.
14
Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó.
15
Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy.
16
Miért néztek irigyen, ti sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR örökre!
17
Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sinairól szentélyébe.
18
Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten!
19
Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. ( Szela.)
20
Isten a mi szabadító Istenünk, az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is.
21
Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját!
22
Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger mélyéről is visszahozom,
23
hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből.
24
Látták, ó Isten, hogyan vonultál be, hogyan vonultál be, Istenem, királyom, a szentélybe.
25
Elöl mentek az énekesek, hátul a hárfások, középen a doboló nők.
26
Áldjátok Istent a gyülekezetekben, az URat, akik Izráeltől származtok!
27
Élükön jön Benjámin kicsiny törzse, Júda vezetői tömegestül, Zebulon vezetői, Naftáli vezetői.
28
Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz,
29
jeruzsálemi templomodból: királyok hozzanak neked ajándékot!
30
Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak!
31
Egyiptomból követek jönnek, az etiópok Istenhez emelik kezüket.
32
Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! ( Szela.)
33
Száguld az egeken át, az ősi egeken át. Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja!
34
Hirdessétek Isten hatalmát, fenségét Izráelen, erejét a fellegekben!
35
Félelmes vagy, Isten, szentélyedben! Izráel Istene ad hatalmat és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten!
1
Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba.
2
Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott.
3
Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.
4
Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: "Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,
5
mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk."
6
Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: "Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj.
7
De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.
8
Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi."
9
Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: "Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet."
10
Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.
11
Ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt.
12
Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte.
13
Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: "Ne sírj!"
14
Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: "Ifjú, neked mondom, kelj fel!"
15
Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának.
16
Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét."
17
Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken.
18
Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt,
19
és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"
20
Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: "Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"
21
Jézus abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását.
22
Ezért így válaszolt nekik: "Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik,
23
és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem."
24
Amikor János követei elmentek, elkezdett beszélni a sokaságnak Jánosról: "Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni?
25
Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen, akik pompás öltözetben és bőségben élnek, azok a királyi palotákban vannak.
26
Akkor miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt - mondom nektek - prófétánál is nagyobbat!
27
Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti neked az utat.
28
Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála."
29
Miután meghallgatta őt az egész nép, még a vámszedők is igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek a János keresztségével,
30
a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa.
31
"Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék tagjait? Kihez is hasonlók?
32
Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és azt kiáltják egymásnak: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, és nem sírtatok.
33
Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: ördög van benne.
34
Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.
35
De minden gyermekében igazolódott az ő bölcsessége."
36
Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
37
Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban.
38
Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel.
39
Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: "Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös."
40
Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: "Simon, van valami mondanivalóm neked." Ő pedig így szólt: "Mester, mondd!"
41
Erre ezt mondta Jézus: "Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel.
42
Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?"
43
Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél" -
44
és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: "Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.
45
Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat.
46
Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat.
47
Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."
48
Az asszonynak pedig ezt mondta: "Megbocsáttattak a te bűneid."
49
Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: "Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?"
50
Ő pedig így szólt az asszonyhoz: "A te hited megtartott téged, menj el békességgel!"
