1
Dávid imádsága. Figyelj rám, és hallgass meg, URam, mert nyomorult és szegény vagyok!
2
Tartsd meg életemet, mert híved vagyok én! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik!
3
Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok minden nap.
4
Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem lelkemet, Uram!
5
Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzádkiáltanak
6
Hallgass, URam, imádságomra, és figyelj könyörgő szavamra!
7
A nyomorúság idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
8
Nincs hozzád hasonló, Uram, az istenek között, műveidhez fogható nincsen.
9
Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek.
10
Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül!
11
Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.
12
Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké.
13
Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél.
14
Istenem! Kevélyek támadtak rám, erőszakosok hada tört életemre, de nem számolnak veled!
15
Pedig te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged.
16
Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak, segítsd meg szolgálólányod fiát!
17
Mutasd meg rajtam jóságod jelét, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, mert te, URam, megsegítesz, és megvigasztalsz engem.
1
Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A "Betegség" kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye. URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal.
2
Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre!
3
Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához.
4
A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi.
5
A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből.
6
A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe.
7
Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.)
8
Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok,
9
szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, URam, minden nap, kitártam feléd kezemet.
10
Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.)
11
Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén?
12
Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén?
13
De én hozzád fohászkodom, URam, már reggel hozzád száll imádságom.
14
Miért taszítasz el engem, URam, miért rejted el orcádat előlem?
15
Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok.
16
Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek.
17
Körülvesznek minden nap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem.
18
Elszakítottad tőlem jóbarátaimat, már csak a sötétség ismer engem.
1
Az ezráhi Étán tanítókölteménye.
2
URam, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet.
3
Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.
4
Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
5
Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat! (Szela.)
6
Az egek magasztalják csodáidat, URam, hűségedet a szentek gyülekezetében.
7
Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az ÚRral? Ki hasonló az ÚRhoz az istenfiak között?
8
Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak.
9
URam, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged!
10
Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket.
11
Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.
12
Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.
13
Te teremtettél északot és délt, a Tábor és a Hermón nevednek ujjong.
14
Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges.
15
Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted.
16
Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, URam!
17
Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket,
18
mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk,
19
mert az ÚRtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk.
20
Egykor látomásban így szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.
21
Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
22
Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt.
23
Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember.
24
Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit.
25
Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma.
26
Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra.
27
Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!
28
Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között.
29
Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele.
30
Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég.
31
Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint,
32
ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat,
33
akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért.
34
De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok.
35
Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött.
36
Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak:
37
Örökké lesz neki utódja, trónja előttem lesz, mint a nap,
38
megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (Szela.)
39
Mégis eltaszítottad fölkentedet, megvetetted, és megharagudtál rá.
40
Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját.
41
Mindenütt leromboltad kerítését, erős városait romba döntötted.
42
Fosztogatja minden arra járó, csúffá lett szomszédai előtt.
43
Fölemelted támadói jobbját, örömöt szereztél ellenségeinek.
44
Még kardja élét is elvetted, hogy ne tudjon helytállni a harcban.
45
Megfosztottad tisztaságától, trónját a földre döntötted.
46
Megrövidítetted ifjúsága idejét, szégyennel borítottad el őt. (Szela.)
47
Miért rejtőzöl el oly soká, URam, miért lángol haragod, mint a tűz?
48
Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert!
49
Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált,s aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.)
50
Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak?
51
Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől!
52
Mert gyaláznak ellenségeid, URam, gyalázzák fölkented lába nyomát.
1
Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak tanítványaihoz: "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.
2
Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.
3
Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni.
4
Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak.
5
Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek: Tőle féljetek."
6
"Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten.
7
Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!"
8
"Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt.
9
Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.
10
Ha valaki az Emberfia ellen szól, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg."
11
"Amikor a zsinagógákba a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok amiatt: hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok,
12
mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell."
13
Ekkor így szólt hozzá valaki a sokaságból: "Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!"
14
De ő így válaszolt: "Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?"
15
Azután ezt mondta nekik: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg."
16
Aztán példázatot mondott nekik: "Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje,
17
ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet.
18
Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat,
19
és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!
20
Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?
21
Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag."
22
Tanítványaihoz pedig így szólt: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok,
23
mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál.
24
Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!
25
De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét?
26
Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt?
27
Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.
28
Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!
29
Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok.
30
Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre.
31
Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek.
32
Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"
33
"Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg.
34
Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is."
35
"Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.
36
Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.
37
Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.
38
És ha a második vagy ha a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!
39
Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura: melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába.
40
Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!"
41
Péter ekkor megkérdezte: "Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?"
42
Az Úr így válaszolt: "Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket?
43
Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!
44
Bizony, mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt.
45
Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én uram, és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni;
46
azon a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja: kettévágatja, és a hűtlenek sorsára juttatja.
47
Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap;
48
aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon."
49
"Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!
50
Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, míg ez végbe nem megy!
51
Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem - mondom nektek -, hanem inkább meghasonlást.
52
Mert mostantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlottak, három kettővel, és kettő hárommal.
53
Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával."
54
Azután szólt a sokasághoz is: "Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, hogy eső jön; és úgy lesz.
55
Amikor pedig azt halljátok, hogy a déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség jön; és úgy lesz.
56
Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?"
57
"De miért nem ítélitek meg magatoktól is, hogy mi az igazságos?
58
Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mégy, még útközben igyekezz megszabadulni tőle, nehogy a bíró elé hurcoljon és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen téged.
59
Mondom neked: nem jössz ki onnan addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is."
