1
A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára. Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki kerúbokon trónolsz, jelenj meg ragyogva
2
Efraimnak, Benjáminnak és Manassénak! Mutasd meg hatalmadat, jöjj segítségünkre!
3
Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
4
URam, Seregek Istene, meddig füstölög haragod néped imádsága ellenére?
5
Kenyér helyett könnyel etetted őket, bőségesen adtál inni könnyeket.
6
Te okoztad, hogy civakodnak velünk szomszédaink, ellenségeink pedig gúnyolnak minket.
7
Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
8
Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted.
9
Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet.
10
Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal.
11
Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig.
12
Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?!
13
Lerágja az erdei vadkan, és lelegeli a mezei vad.
14
Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg, és gondozd ezt a szőlőt!
15
Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél!
16
Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták!
17
Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél!
18
És mi nem pártolunk el tőled. Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet.
19
URam, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
1
A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Ászáfé. Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt!
2
Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és lantot!
3
Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján!
4
Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye.
5
Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam:
6
Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól.
7
Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.)
8
Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel!
9
Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj!
10
Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!
11
De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem.
12
Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát.
13
Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!
14
Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem.
15
Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana.
16
A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.
2
Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem!
3
Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket.
4
Néped ellen titkon ármányt szőnek, tanácskoznak védenceid ellen.
5
Jertek - mondják -, irtsuk ki e népet, ne is emlékezzenek többé Izráel nevére!
6
Mert egyetértésben tanácskoznak, szövetséget kötnek ellened
7
Edóm lakói és az izmáeliek, a móábiak és a hagriak,
8
Gebál, Ammón és Amálék, Filisztea, Tírusz lakóival.
9
Asszíria is hozzájuk csatlakozott, támasza lett Lót fiainak. (Szela.)
10
Úgy bánj velük, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábínnal a Kísón-pataknál,
11
akik megsemmisültek Éndórnál, és a föld trágyájává lettek!
12
Tégy úgy előkelőikkel, mint Órébbel és Zeébbel, minden főemberükkel úgy, mint Zebahhal és Calmunnával,
13
akik ezt mondták: Foglaljuk el Isten birtokát!
14
Istenem, tedd őket olyanná, mint az ördögszekér, vagy mint a szélhordta polyva!
15
Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng égeti a hegyeket,
16
úgy üldözd őket viharoddal, úgy rémítsd őket forgószeleddel!
17
Borítsd el gyalázattal arcukat, hogy keressék nevedet, URam!
18
Szégyenüljenek meg, és rémüldözzenek örökké, pironkodjanak, és vesszenek el!
1
A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára. Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa!
2
Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez.
3
Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem!
4
Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.)
5
Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.
6
Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával.
7
Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon.
8
URam, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! (Szela.)
9
Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére!
10
Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni.
11
Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek.
12
Seregek URa, boldog az az ember, aki benned bízik!
1
A karmesternek: Kórah fiainak a zsoltára. Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát.
2
Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. (Szela.)
3
Visszatartottad nagy haragodat, elfojtottad haragod hevét.
4
Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé!
5
Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod?
6
Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek?
7
Mutasd meg, URam, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást!
8
Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.
9
Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön.
10
Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást.
11
Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből.
12
Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését.
13
Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.
1
Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: "Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait."
2
Ő pedig ezt mondta nekik: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.
3
A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.
4
És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe."
5
Azután így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,
6
mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek;
7
- és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked!
8
Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van."
9
"Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
10
Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.
11
Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle,
12
vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki?
13
Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?"
14
Egyszer azután egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott.
15
Néhányan közülük azonban így szóltak: "Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket."
16
Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle.
17
Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik.
18
Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket.
19
De ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok.
20
Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.
21
Amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját, biztonságban van a vagyona.
22
De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt.
23
Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol."
24
"Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és amikor nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.
25
Amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja.
26
Aztán elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz az elsőnél."
27
Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: "Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!"
28
Erre ő így felelt: "De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják."
29
Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, elkezdett beszélni: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele.
30
Mert amiképpen Jónás jellé vált a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek.
31
Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; de íme, itt nagyobb van Salamonnál.
32
A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme, itt nagyobb van Jónásnál."
33
"Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot.
34
A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.
35
Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!
36
Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével."
37
Beszéd közben egy farizeus arra kérte őt, hogy ebédeljen nála. Jézus bement, és asztalhoz telepedett.
38
A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg.
39
Az Úr azonban ezt mondta neki: "Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal.
40
Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is?
41
Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek."
42
"De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni!
43
Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában, és a köszöntéseket a tereken!
44
Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük!
45
Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki: "Mester, amikor ezt mondod, minket is megbántasz."
46
De ő így válaszolt: "Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat.
47
Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket.
48
Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek.
49
Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek és üldöznek,
50
hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta,
51
Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a templom között pusztult el. Bizony, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek.
52
Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni."
53
Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni és mindenféléről faggatni kezdték őt,
54
és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák.
