1
A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.
2
A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást, az ostobák szája meg balgaságot áraszt.
3
Mindenen rajta tartja szemét az ÚR, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli.
4
A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket.
5
A bolond utálja az apai intést, de az okos elfogadja a dorgálást.
6
Az igaz házában nagy kincs van, a bűnös jövedelme pedig széthull.
7
A bölcsek ajka hinti a tudást, az ostobáknak a szíve sem tiszta.
8
A bűnösök áldozatát utálja az ÚR, de a becsületesek imádságát kedveli.
9
Utálja az ÚR a bűnös útját, de szereti az igazságra törekvőt.
10
Rosszul esik az intés annak, aki letér az ösvényről, pedig meghal az, aki gyűlöli a dorgálást.
11
A halálnak és elmúlásnak helye is az ÚR előtt van, mennyivel inkább az emberek szíve!
12
Nem szereti a csúfolódó, ha feddik, és nem jár a bölcsekhez.
13
Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket.
14
Az értelmes szív tudásra törekszik, az ostobák szája pedig bolondságon rágódik.
15
A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.
16
Jobb a kevés az ÚR félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele.
17
Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van.
18
Az indulatos ember viszályt szít, a türelmes pedig lecsendesíti a perpatvart.
19
A lusta útja olyan, mint a tövises sövény, a becsületesek ösvénye pedig egyenes.
20
A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba ember pedig megveti anyját.
21
A bolondság az esztelen ember öröme, de az értelmes egyenes úton jár.
22
Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó.
23
Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó!
24
Az értelmes ember életútja fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját odalent.
25
A gőgösök házát összedönti az ÚR, de megszilárdítja az özvegyek határát.
26
Utálatosak az ÚR előtt a gonosz gondolatok, de tiszták a kedves szavak.
27
Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, de aki gyűlöli a vesztegetést, az élni fog.
28
Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz.
29
Távol van az ÚR a bűnösöktől, de az igazak imádságát meghallgatja.
30
A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, a jó hír felüdíti a testet.
31
Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad.
32
Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik.
33
Az ÚR félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!
1
Az emberi értelem tervezget, de az ÚR adja meg, hogy mit mondjon a nyelv.
2
Minden útját helyesnek tartja az ember, de az ÚR megvizsgálja a lelkeket.
3
Bízd az ÚRra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.
4
Mindent rendeltetésének megfelelően készített az ÚR, még a bűnöst is: a veszedelem napjára.
5
Utál az ÚR minden fölfuvalkodott szívűt, kezet rá, hogy nem marad büntetlen!
6
Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt; az ÚRnak félelme távol tart a rossztól.
7
Akinek életútját kedveli az ÚR, azt még ellenségeivel is összebékíti.
8
Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem.
9
Az embernek az értelme terveli ki útját, de az ÚR irányítja járását.
10
Kijelentés hangzik a király ajkáról: nem szabad téves ítéletet mondania.
11
Az ÚRé az igaz mérleg és mérőserpenyő, az ő művei a zacskóban tartott súlyok.
12
Utálniuk kell a királyoknak a bűnös tetteket, mert igazság teszi szilárddá a trónt.
13
A királyoknak kedves az igaz szó, és szeretik azt, aki őszintén beszél.
14
A király haragja a halál követe, de a bölcs ember kiengeszteli azt.
15
A király arcának ragyogása éltet, jóakarata olyan, mint a tavaszi esőt hozó felleg.
16
Mennyivel jobb bölcsességet szerezni, mint aranyat, és értelmet szerezni, mint színezüstöt!
17
A becsületes emberek útja kikerüli a veszélyt, életét tartja meg, aki útjára vigyáz.
18
Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.
19
Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt.
20
Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az ÚRban.
21
A bölcs szívűt értelmesnek nevezik, a nyájas ajkak gyarapítják a tudást.
22
Élet forrása az értelem annak, akinek van, de a bolondot még inteni is bolondság.
23
A bölcs szívű értelmesen beszél, és ajkával is gyarapítja a tudást.
24
Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.
25
Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet.
26
A munkás önmagáért fáradozik, mert szája kényszeríti rá.
27
A mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz.
28
Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is.
29
Az erőszakos ember rászedi embertársát, és nem a jó úton vezeti.
30
Aki behunyja szemét, álnokságot tervez, aki összeszorítja ajkát, gonoszságot hajt végre.
31
Ékes korona az ősz haj, az igazság útján található.
32
Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít.
33
Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az ÚRtól való a döntés.
1
Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tiberiás tavának túlsó partjára.
2
Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett.
3
Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt.
4
Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
5
Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?"
6
Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.
7
Fülöp így válaszolt neki: "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset."
8
Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá:
9
"Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?"
10
Jézus ezt mondta: "Ültessétek le az embereket." Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.
11
Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.
12
Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba."
13
Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek.
14
Az emberek látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: "Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba."
15
Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.
16
Estefelé lementek tanítványai a tengerhez,
17
hajóra szálltak, és átmentek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még mindig nem ment oda hozzájuk Jézus;
18
a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt.
19
Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek,
20
de Jézus megszólalt: "Én vagyok, ne féljetek!"
21
Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.
22
Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el.
23
Ellenben Tiberiásból jöttek hajók, annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr.
24
Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, elmentek Kapernaumba, és keresték Jézust.
25
Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: "Mester, mikor jöttél ide?"
26
Jézus ezt válaszolta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.
27
Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten."
28
Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?"
29
Jézus ezt felelte nekik: "Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött."
30
Erre megkérdezték: "És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel?
31
Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni."
32
Jézus pedig így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
33
Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak."
34
Erre ezt mondták neki: "Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!"
35
Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.
36
De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek.
37
Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el;
38
mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem.
39
Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.
40
Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon."
41
A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: "Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le" -
42
és azt kérdezték: "Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?"
43
Jézus így válaszolt nekik: "Ne zúgolódjatok egymás között!
44
Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon.
45
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön.
46
Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
47
Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van.
48
Én vagyok az élet kenyere.
49
Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak.
50
De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon:
51
Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem."
52
A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: "Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?"
53
Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.
54
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.
55
Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.
56
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.
57
Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.
58
Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké."
59
Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.
60
Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?"
61
Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket?
62
Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?
63
A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.
64
De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek." Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.
65
És így folytatta: "Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya."
66
Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.
67
Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?"
68
Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.
69
És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje."
70
Jézus így válaszolt nekik: "Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög."
71
Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta ezt, mert ez akarta őt elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül.
