1
Jobb a száraz falat ott, ahol békesség van, mint ha lakomával van tele a ház, de veszekednek benne.
2
Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben.
3
Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az ÚR.
4
A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel.
5
Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen.
6
Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák.
7
Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd.
8
Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele.
9
Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.
10
Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az ostobát.
11
Csak pártütésre törekszik a rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene.
12
Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik.
13
Aki rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj.
14
A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör.
15
Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az ÚR.
16
Mire való a vételár az ostoba kezében, hogy bölcsességet vegyen, holott esze sincsen?
17
Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.
18
Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért.
19
A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és aki nagyra tátja száját, saját romlását keresi.
20
Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül.
21
Az ostoba bánatot okoz szülőjének, és nem tud örülni a bolondnak az apja.
22
A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.
23
A bűnös elfogadja a titokban adott vesztegetést, és elferdíti az igazság ösvényét.
24
Az értelmes ember előtt ott van a bölcsesség, de az ostoba szeme a föld végén kalandozik.
25
Az ostoba fiú bosszantja apját, és keseríti anyját.
26
Nem való megbírságolni az igaz embert, és megverni az elöljárót, ha becsületes.
27
A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű.
28
Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.
1
A különc a maga kívánsága után jár, és hadakozik minden jóravaló dolog ellen.
2
Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének a fitogtatásában.
3
Ahová bűnös érkezik, oda megérkezik a megvetés is, és a szégyentelenséggel együtt jár a gyalázat.
4
Mély víz az ember szájának a beszéde, áradó patak, bölcsesség forrása.
5
Nem jó a bűnösnek kedvezni, sem jogaiból kiforgatni az igaz embert.
6
Az ostoba ajka perpatvart okoz, és szája vereséget idéz elő.
7
Az ostobának saját szája a romlása, és ajka önmagának a csapdája.
8
A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.
9
Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz.
10
Erős torony az ÚR neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.
11
A gazdagnak a vagyon az erős városa, magas várfalnak képzeli.
12
Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos.
13
Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják.
14
Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?
15
Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.
16
Az ajándék tág teret nyit az ember előtt, és az előkelők elé juttatja.
17
Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja.
18
A sorsvetés megszünteti a viszálykodást, és szétválasztja az erőszakosakat.
19
A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál, és a viszály olyan, mint egy váron a zár.
20
Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia.
21
Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.
22
Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az ÚR jóakaratát.
23
Könyörögve szól a szegény, de a gazdag keményen válaszol.
24
Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.
1
Jobb a feddhetetlenül élő szegény, mint az álnok beszédű ostoba.
2
Ismeret nélkül az igyekezet sem jó, és a gyors lábú félreléphet.
3
Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az ÚR ellen zúgolódik a szíve.
4
A vagyon sok barátot szerez, a nincstelentől a barátja is elválik.
5
Nem marad büntetlen a hamis tanú, és nem menekül meg, aki hazugságot beszél.
6
Sokan hízelegnek az előkelő embernek, és az ajándékozónak mindenki barátja.
7
A szegényt a testvérei is mind gyűlölik, még inkább eltávolodnak tőle barátai; szavaival unszolja őket, de hiába.
8
Aki értelmet szerez, önmagát szereti, aki megőrzi tudását, megtalálja a jót.
9
Nem marad büntetlen a hamis tanú, és elpusztul, aki hazugságot beszél.
10
Nem illik az ostobához a fényűzés, sem a szolgához az uralkodás a vezetőkön.
11
Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket.
12
Ha a király haragszik, olyan, mintha oroszlán morogna, de jóakarata olyan, mint a fűre hulló harmat.
13
Apjának szerencsétlensége az ostoba fiú, és mint a szüntelen csepegő háztető, olyan a zsémbes asszony.
14
A ház és a vagyon apai örökség, de az ÚRtól van az okos feleség.
15
A restség mély álomba merít, és a lusta ember éhezik.
16
Aki megtartja a parancsot, megtartja életét, de aki nem törődik teendőivel, meghal.
17
Aki könyörül a nincstelenen, az ÚRnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.
18
Fenyítsd meg fiadat, míg van remény, de ne vigyen odáig indulatod, hogy halálát okozd!
19
A nagy haragú ember fizessen bírságot, mert ha elengeded neki, még nő a haragja.
20
Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy!
21
Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az ÚR tanácsa valósul meg.
22
Amit az embertől megkívánnak, az a hűség, ezért jobb a szegény ember a hazugnál.
23
Az ÚR félelme életet jelent: az ember elégedetten alszik, nem éri veszedelem.
24
Belenyújtja kezét a rest a tálba, de már a szájához nem viszi.
25
Ha megvered a csúfolódót, az együgyű okul, ha megfedded az okost, az belátja annak értelmét.
26
Szégyellni való és gyalázatos az a fiú, aki bántalmazza apját, vagy elkergeti anyját.
27
Ha nem hallgatsz, fiam, az intésre, tévelyegni fogsz, okos tanítások nélkül!
28
A haszontalan tanú csúfot űz a törvényből, a bűnösök szája pedig csak úgy nyeli az álnokságot.
29
A csúfolódókat készen várja az ítélet, és az ostobák hátát az ütleg.
1
Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában tartózkodni, mivel a zsidók meg akarták ölni.
2
Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátorünnep.
3
Testvérei ekkor ezt mondták neki: "Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel.
4
Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt."
5
Mert a testvérei sem hittek benne.
6
Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas.
7
Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak.
8
Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el."
9
Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában.
10
Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem - amennyire lehetett - titokban.
11
A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: "Hol van ő?"
12
És sokat suttogtak róla a sokaságban: némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: "Nem az, sőt félrevezeti a népet."
13
De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a zsidóktól.
14
Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett.
15
Csodálkoztak a zsidók ezen, és ezt kérdezték: "Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta?"
16
Jézus erre így válaszolt nekik: "Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem.
17
Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.
18
Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, abban nincs hamisság.
19
Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni?"
20
A sokaság erre ezt mondta: "Ördög van benned: ki akar téged megölni?"
21
Jézus így válaszolt nekik: "Egyetlen dolgot vittem véghez, és mindnyájan megütköztök rajta.
22
Minthogy a körülmetélkedést Mózes rendelte el nektek - nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van -, és szombaton is körülmetélitek az embert.
23
Ha körülmetélitek az embert szombaton, hogy ne sértsék meg Mózes törvényét, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton?
24
Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet."
25
A jeruzsálemiek közül ekkor így szóltak némelyek: "Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni?
26
És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Talán bizony felismerték a vezetők, hogy ő a Krisztus?
27
Csakhogy róla tudjuk, honnan való; amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való."
28
Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: "Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én mégsem önmagamtól jöttem, hanem az, aki engem elküldött, igaz, ti őt nem ismeritek.
29
Én ismerem őt, hiszen tőle származom, és ő küldött el engem."
30
El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája.
31
A sokaságból sokan hittek benne, és ezt mondták: "A Krisztus, amikor eljön, tesz-e több jelt, mint amennyit ez tett?"
32
Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy fogják el őt.
33
Jézus ekkor így szólt: "Még egy kis ideig veletek vagyok, de elmegyek ahhoz, aki elküldött engem.
34
Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek."
35
A zsidók erre így beszéltek egymás között: "Hova akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök között lévő szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani?
36
Miféle beszéd ez: Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?"
37
Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!
38
Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!"
39
Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.
40
A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: "Valóban ez a próféta."
41
Mások így szóltak: "A Krisztus ez." Többen pedig ezt mondták rá: "Csak nem Galileából jön el a Krisztus?
42
Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Krisztus?"
43
Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban:
44
némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét.
45
A szolgák ekkor visszamentek a főpapokhoz és farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: "Miért nem hoztátok ide?"
46
A szolgák így feleltek: "Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő."
47
A farizeusok ezt mondták nekik: "Titeket is megtévesztett?
48
Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki?
49
De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!"
50
Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk:
51
"Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?"
52
Azok pedig így válaszoltak neki: "Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta."
53
Ezután mindenki hazament.
