1
Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
2
Mikor hagytok már fel a szavakkal? Gondolkozzatok, és aztán beszéljünk!
3
Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?
4
Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?
5
Sőt, a bűnösök világossága kialszik, tüzük lángja nem fénylik.
6
A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette.
7
Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tanácsa buktatja el.
8
Mert lába hálóba bonyolódik, és kelepcébe kerül.
9
Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.
10
Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén.
11
Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.
12
Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa.
13
Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete.
14
El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé.
15
Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.
16
Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.
17
Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán.
18
Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik.
19
Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.
20
Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.
21
Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.
